Gottl Ágost (szerk.): Magánjogi döntvénytár VII. kötet (Budapest, 1914)

Magánjogi Döntvénytár. 203 a per idevágó összes körülményeinek mérlegelése szerint arra semmi adat nincs, hogy elsőrendű alperes a vételi ajánlat elfogadásakor, vagy azt megelőzőleg tudomással birt volna arról, miképp a kérdéses levelek csupán egy meghatározott czél érdekében és csak időleges használatul adattak át felperes hozzájárulásával H. I.-nak, és hogy azokra I. Dániel örökösei tulajdoni igényt formálnak, sőt éppen abból a körülményből, hogy azok I. Dániel halála után is több mint egy évtizeden át maradtak H. I. birtokában és mint ennek hagyatékához tartozók,az illetékes gyámhatóság intézkedése folytán adattak a H. család kötelékébe tartozott másodrendű alperesnek rendelkezése alá, az elsőrendű alperes teljes jóhiszemben tekinthette a másodrendű alperest a kérdéses levelek olyan birtokosának, mint aki ezekről rendelkezni jogosult. Ezután az a kérdés bírálandó el csupán, hogy a másodrendű alperest a keresetben kifejtett alapon I. Dániel örököseivel szemben jogszerűen terheli-e kártérítési kötelezettség és ha igen, mi módon és minő terjedelemben? E tekintetben a kir. Curia helyesnek találja az elsőbiróságnak a másodrendű alperessel szemben elfoglalt azt a jogi álláspontját, amelylyel az nyert birói megállapítást, hogy felperes egyedül a saját személyében, eszerint örököstársainak megbízása nélkül is bir felperességi joggal és hogy a kérdéses levelek kizárólagos tulajdonjoggal I. Dánielt, halála után pedig örököseit illették ugyanolyan joggal, amin nem változtat az, hogy azok hagyatékbírósági eljárás és átadás tárgyát nem képezték. De a másodrendű alperes magatartásából megállapítja a kir. Curia azt is, hogy a másodrendű alperesnek akkor, amidőn a fent emiitett gyűjteménnyel együtt eme leveleket az elsőrendű alperesnek eladta, már tudnia kellelt, hogy ő azokhoz semminemű jogczimmel nem bir, azokkal tehát jogszerűen mint sajátjával nem rendelkezhetett, de ennek tudatában az ellenkezőt az elsőrendű alperessel mégis elhitette, mindezekből pedig nyilvánvaló, hogy jogsértő cselekményével felperesnek közvetlenül kárt okozott, ámelyet megtériteni tartozik. Ezekhez képest a másodrendű alperesre vonatkozólag a másodbiróság Ítéletének megváltoztatása mellett az elsőbiróság Ítéletét a benne felhozott és az ezúttal tett, de a fentebb jelzett megállapításokkal nem ellenkező indokok alapján, azonban mégis a rendelkező részben megjelölt értelemben kellett helybenhagyni. Annak vizsgálatánál, hogy a kártérítési igény számszerűleg mennyire terjedhet, az volt figyelembe veendő, hogy a kereset elsősorban arra irányul, miképp a leveleknek birói letétbe helyezésére az elsőrendű alperes köteleztessék, és csak amennyiben