Gottl Ágost (szerk.): Magánjogi döntvénytár VII. kötet (Budapest, 1914)

494 Magánjogi Döntvénytar. intézeti tag, aki a részvénytársaság szolgálatából önként kilép, a nyugdíjra való jogosultságot, a nyugdíjazás iránt támasztható jogait elveszti és befizetett nyugdíjjárulékai visszatérítéséhez sem formálhat jogot. Az alperesek az alapszabályoknak szerződés erejével biró ezekre a kikötéseire alapitolták a kereset elleni védekezésüket; viszont a felperesek azt az álláspontot foglalták el, hogy ezek az alapszabályi intézkedések nem akadályozhatják igényeik érvényesítését, mert attól a veszélytől tartva, hogy ellenkezésük esetében a részvénytársaság fel nem fogadja, illetőleg elbocsátja őket, munkaadójukkal szemben kényszerhelyzetben léptek be a nyugdíjintézet tagjai sorába, s fogadták el a munkaadójuk által eléjük terjesztett nyugdijintézeti alapszabályokat; és mert az alapszabályoknak különösen az az intézkedése, hogy a részvénytársaság szolgálatából ónként kilépő alkalmazott a nyugdíjhoz való minden jogának elvesztése mellett még befizetett nyugdíjjárulékait sem követelheti vissza, oly jogfosztó kikötés, mely a jó erkölcsökbe is ütközik és érvényesnek emiatt nem tekinthető. Az alkalmazott által elfogadóit nyugdijintézeti alapszabályok a szolgálati szerződés kiegészítő részei lévén, azok kikötései a munkaadónak a szolgálati szerződésben tett kikötései tekintete alá esnek ugyan; minthogy azonban a kereskedelmi és ipari alkalmazottak szolgálati viszonya az 1884 : XVII. tcz. 88. §-a értelmében szabad egyezkedés tárgya: a fenti tényállás alapján hozott ellentétes harmadfokú határozatoknál fogva felmerült elvi kérdés eldöntése attól függ, hogy az alkalmazott a szerződés érvényességének kizárására alkalmas kényszerhelyzetben járult-e a nyugdijintézeti alapszabályokhoz és ha ily kényszerhelyzet fenn nem forgott, a nyugdijintézeti alapszabályok említett intézkedései valamely tiltó törvénybe, vagy a jó erkölcsökbe ütköznek-e; mert az ily kényszer nélkül elfogadott kikötések, amennyiben sem valamely tiltó törvénybe, sem a jó erkölcsökbe nem ütköznek, a szerződési szabadság oltalma alatt állanak és a biró azokat semmiféle czélszerüségi vagy méltányossági okkól érvényteleneknek ki nem mondhatja. A szerződés érvényességét kizáró kényszer azonban nem állapitható meg, ha az — mint a fennforgó esetekben — egyedül arra van alapítva, hogy a munkás a gazdasági viszonyok nyomása alatt többnyire függő-helyzetben van a gazdaságilag erősebb munkaadóval szemben, gyakran nem képes érdekeit kellően megvédeni, s mint gazdaságilag gyengébb fél, hogy magát és családját fenntarthassa, sokszor kénytelen a munkaadó méltánytalan feltételeit is elfogadni, mert ez a kedvezőtlen helyzet a munkás akaratelhatározási szabadságát még meg nem szünteti.