Gottl Ágost (szerk.): Magánjogi döntvénytár VII. kötet (Budapest, 1914)

Magánjogi Döntvénytár. 195 s ennélfogva a létrejött szerződést, ha annak egyes kikötései a munkásra hátrányosak is, kényszer miatt érvénytelenné nem teszi. Igaz, hogy a munkaadó a munkásnak helyzetét ki is zsákmányolhatja és oly megállapodásokra is ráveheti a munkást, amelyek annak legjogosabb emberi érdekeit durván sértik, de ezek a megállapodások nem a szerződés kötésénél fennállott kényszer miatt, hanem azért érvénytelenek, mert a jó erkölcsökbe ütköznek. Nincs tiltó törvényünk, amely elzárná a munkaadót az oly értelmű kikötéstől, hogy alkalmazottja abban az esetben, ha a szolgálatból önként kilép, nemcsak nyugdíjjogosultságát veszti el, hanem befizetett nyugdíjjárulékai visszatérítésére sem tarthat igényt. Sőt amennyiben az alkalmazottnak a nyugdijintézethez való jogviszonya a nyugdíjbiztosítás tekintete alá vonatik, az 1875. évi XXXVII. tcz. 486. §-ának második bekezdése és 506. §-a ugy rendelkeznek, hogy a biztosított a beűzetett dijat vissza nem követelheti, ha a biztosítási szerződés megszűntét maga okozta, ez az eset pedig beáll akkor, ha a biztosított alkalmazott önként kilép a szolgálatból és ezzel a biztosítás megszűntét okozza. Ahol azonban ily szabály áll fenn, még a haszonszerzésre irányuló biztosítási vállalatokkal kötött biztosítási ügyleteknél is, ennek a szabálynak a szocziális czélt szolgáló nyugdíjintézeteknél való alkalmazásától eltekinteni annyival kevésbé lehet, mert az az alkalmazott, aki a nyugdíjintézetbe belép, nemcsak főnökével, hanem a nyugdíjintézet tagjaival is jogviszonyba jut, befizetései az összes tagok javára esnek és azok visszatérítése az összes tagok érdekeit sértené, sőt különösen ott, hol a nyugdíjintézetnek kevés tagja van, a nyugdijalap fennállását is veszélyeztethetné. De a nyujdijintézeti alapszabályoknak szóbanlevő kikötései nem ütköznek a jó erkölcsökbe sem. Ebben a tekintetben kétségtelen ugyan, hogy ezek a kikötések az alkalmazottra hátrányosak, mert helyzetén csak befizetett nyugdíjjárulékai ellenében biztosított nyugdíjigénye elvesztése, tehát csak anyagi áldozat árán változtathat. De előnyökkel, nevezetesen a nyugdíjnak biztosításával szemben hátrányok kikötése magában véve megengedett dolog. A hátrányos kikötéseket tehát az erkölcsi fogalmakba ütközőknek tekinteni csak akkor lehet, ha azok az alkalmazottra aránytalanul súlyos terhet rónak és boldogulását lényegesen megnehezítik. A befizetett nyugdíjjárulékok elvesztése azonban ilyen kikötésnek nem tekinthető. Hiszen az alkalmazott nyugdíjbiztosítása ellenértéke gyanánt fizette be nyugdíjjárulékait és arra, hogy 13*