Gottl Ágost (szerk.): Magánjogi döntvénytár VII. kötet (Budapest, 1914)

Magánjogi Döntvénytár. 189 132. Az apa kiskorú fiának tőkeuagyonát biztosítani, vagy a gyámhatóságnak átadni tévén köteles, azt az 1877. XX. tcz. 26. és 91. §-ai értelmében csak a gyámhatóság jóváhagyásával fordíthatja a kiskorú nevelési költségeire; enélkül a nevelési költséget a kiskorú tőkevagyonába még a kiskorú beleegyezésével sem tudhatja be. (Curia 1913 ápr. 15. 4797/912. sz. a. L p. t.) A budapesti kir. tábla: A felperesnek csak 1679 K-t s jár. itél meg. Indokok: Bizonyítva van, hogy a felperes utónevére kiállított két darab tikarékpénztári könyvbeli betétet apróbb tételekben a felperes nagyapja s az alperes elhalt nejének édesapja A. J. részint még leánya életében, részint annak halála után felperes részére rakta be és kamatoztatta. Ezen betétkönyveket többi gyermekeinek hasonló eredetű betétkönyveivel együtt alperes A. J.-től 1897 jan. 5-én kifejezetten, mint a felperest illető betétkönyvekel vette át. Nyilvánvaló ezekből, hogy a betétkönyveknek tulajdonjoga az akkor még kiskorú és az alperes apai hatalma alatt állott felperest illette, mert a nagyapja által leiperesnek juttatott ezen értékeket alperes a felperes részére, tehát a felperes nevében fogadia el s visszteher nélküli tulajdonszerzésről lévén szó, apai hatalmánál fogva gyámhatósági jóváhagyás nélkül is érvényesen elfogadhatta. Az eképpen a felperes tulajdonává vált ezen betétkönyveket mint értékpapírokat az alperes az 1877: XX. tcz. 17. §-a szerint, amennyiben továbbra is kezelni kívánta, tartozott volna a kiskorú részére biztosítani (biztosítékot nyújtani), vagy a gyámhatóságnak átadni s a 16. § értelmében a felperes tartására és neveltetésére gyámhatósági jóváhagyás nélkül, csupán a betétek kamatait fordíthatta, alperest magát pedig csak a jövedelem-felesleg illethette meg. Maga a felperest illető tőkevagyon, vagyis a betéteknek az az összege, amelyben a betétkönyveknek alperes által vett átvétele időponijában fennállottak, az akkor még kiskorú felperes neveltetésének költségeire az idézett tcz. 26. és 91. §-a szerint csak a gyámhatóság jóváhagyásával volt volna fordítható, melynek kieszközlését alperes nem is állította.