Gottl Ágost (szerk.): Magánjogi döntvénytár VII. kötet (Budapest, 1914)
190 Magánjogi Döntvénytár. Ennélfogva alperes azon költségeket, amelyeket felperes neveltetésére fordított, a felperes tőkevagyonába be nem számithatja az akkor még kiskorú felperes beleegyezésére sem hivatkozhatik sikerrel. Ezekből következik, hogy mig egyrészről az alperes az átvett betétek kamatát a felperes nagykorúságáig megtarthatja, addig másrészről a felperes nagykorúságának bekövetkeztével a betétek átvett tőkeösszegét kiadni tartozik. (1912 márcz. 28. 6030/911. sz.) A kir. Ouria: A másodbiróság ítéletét indokaiból helybenhagyja133. Rendszerint nem vizsgálható ugyan, hogy valók-e azok a tények, melyeket alperes fegyelmi bizottsága saját hatáskörében meg állapított, de azon esetben, ha a fegyelmi határozat egyedül olyan tényre van alapítva, melynek megállapítását országos törvény a büntetőbíróság hatáskörébe utalja, a fegyelmi határozattal történt elbocsátás magánjogi következményeinek meghatározásánál a büntetőbíróság jogerőre emelkedett határozatával megállapított tényállás az irányadó. (Ouria 1913 márczius 18. 3913/912 sz. a. VII. p. t.) A kir. Curia: A másodbiróság ítéletét helybenhagyja. Indokok: Rendszerint nem vizsgálható ugyan, hogy valók-e azok a tények, melyeket alperes fegyelmi bizottsága saját hatáskörében megállapított, de azon esetben, ha a fegyelmi határozat egyedül olyan tényre van alapítva, melynek megállapítását országos törvény a büntetőbíróság hatáskörébe utalja, a fegyelmi határozattal történt elbocsátás magánjogi következményeinek meghatározásánál a büntetőbíróság jogerőre emelkedett határozatával megállapított tényállás az irányadó. Minthogy pedig felperes a t—i törvényszéknek, mint büntetőbíróságnak jogerős ítéletével a lopás vétségének vádja alól a beszámithatóságot kizáró ok fenforgása miatt felmentetett, helyes az alsóbiróságnak az a jogi következtetése, hogy ugyanez a tény a felperes terhére fegyelmi uton sem számitható be.