Gottl Ágost (szerk.): Magánjogi döntvénytár VII. kötet (Budapest, 1914)

Magánjogi Döntvénytár. 125 uralgó telek mindenkori birtokosainak a szolgáló telken 32 éven át szakadatlanul és békésen gyako­rolt olyan átjárása vezethet, mely szolgálomszerűén, azaz jogként és azzal a czélzattal gyakoroltatik, hogy ez által az idegen — szolgáló — telken az uralgó telek javára telki szolgalom létesíttessék. Nem alkalmas útszolgalom megállapítására a szol­gáló telken, mint nyilvános közúton mindenki által gyakorolt átjárás. (Ouria 1913 febr. 25. 4832/912. P. sz. a. I. p. i.) A kir. Ouria: Felperest kéréseiével elutasítja s az alperes viszonkeresetének részben helyet adva kimondja, hogy felperest a kérdéses ingatlanon át szolgalmi jog meg nem illeti s a fel­perest annak gyakorlásától eltiltja. Indokok: Az útszolgalomnak, mint telki szolgalomnak, tör­vényes fogalmából következik, hogy ilyen szolgalmat csak egy meg­határozott telek tulajdonosa szerezhet abból a czélból, hogy saját telkét az idegen (szolgáló) telken való átjárás által czélszerübben vagy kényelmesebben használhassa. Következik ebből, hogy út­szolgalomnak, mint telki szolgalomnak elbirtoklás utján való meg­szerzéséhez csak az uralgó telek mindenkori birtokosainak a szolgáló telken 32 éven át szakadatlanul és békésen gyakorolt olyan átjárása vezethet, mely szolgalomszerüen, azaz jogként és azzal a czélzattal gyakoroltatik, hogy ezáltal az idegen — szol­gáló — telken az uralgó telek javára telki szolgalom létesíttessék. Az alperes telkéhez tartozó b-vel jelzett 14 Ó-öl lépcsős terület a korábbi időben közlerüleinek tekintetett s mint ilyen közút vagy ulcza gyanánt használtatott és pedig nemcsak a je­lenleg felperes tulajdonát képezett és uralgóknak vitatolt telkek tulajdonosai által, hanem az bárki által szabadon használt ut volt. Támogatják ezt magának a telekkönyvi betétnek adatai is, s az 1870-ben készített régi térrajz is. Maga felperes is azt vitatta és kívánta bizonyítani, hogy a kérdéses terület soha sem volt az alperes tulajdona, hanem vá­rosi ut, úgynevezett «kis-utcza» volt, mely emberemlékezetet meghaladó idő óta közlekedési utul szolgált a 7107. sz. ingat­lanhoz, illetve az azokon levő épület felállítása előtt az azon tul levő szőlőkhöz. Közterületi és nyilvános ulcza jellegét a b) betűvel jelzett terület csak 1899-ben vesztette el, amikor a székesfővárosi ta-

Next

/
Thumbnails
Contents