Gottl Ágost (szerk.): Magánjogi döntvénytár VII. kötet (Budapest, 1914)

Magánjogi Döntvénytár. nyitásra köteles felperesnek eskü alaU leendő kihallgatását is a valószinüsitendő peradatok hiányára való hivatkozással, a már felhívott törvényczikk 95. és 96. §-ai értelmében szintén joggal mellőzhette: az elől kiemelt tényállás az 1893 : XVIII. tcz. 197. §-a értelmében e helyen irányadó; arra való tekintettel is, hogy az iratokban, ideértve a felebbezési bíróság ítéletét is, nincs nyoma annak, hogy felperes valamely, az imént érintett feljegyzési könyvecskére bizonyítás czéljából egyáltalán hivatkozott volna. Az ekként a felek között létrejött egyezségei, az erészben nem vitásnak megállapított ügyállás szerint, a gyámhatóság a kiskorú gyermek érdekében jóvá nem hagyta ; kétségtelen tehát, hogy az egyezség a törvénytelen gyermek érdeke szempontjából arra nézve, hogy a vélelmezett apától követelhető tartás iránti igényét a jövőre megszüntette volna, joghatálylyal nem bír, (1877 : XX. tcz. 20., 35. és 113. §-ai) alperesnek ezzel ellentéles felülvizsgálati érvelése pedig meg nem állhat. Nem maga az egyezség, hanem csak az annak alapján képződött az a tényleges jogviszony, hogy a gyermek és pedig éppen az atya intézkedése következtében az anyától a múltban tartást mégis kapott, hogy arra az időre, amig az anya az atyával szemben elvállalt kötelezettségénél fogva a tartási kötelezettséget már tényleg teljesítette, a gyermek másodszor is tartásköltséget jogosan nem igényelhet, bírhat a kiskorú gyermek (felperes) és atyja közti viszonyra bizonyos mérvben megszüntető befolyással. Ebből és a fent kifejtettekből folyik, hogy az alperes részéről az anyának a gyermektartás költségére fizetett 800 K készpénz kielégítési összegnek, a gyermeknek tartásköltség igényébe való beszámításáról jogilag helyesen szó nem lehet; hanem a múltra, vagyis a mai napig már kiszolgáltatolt tartásnak költségét az anya már fedezvén, ennyiben felperesnek jogos tartási követelése már nincs. A multbau már kiszolgáltatott tartásnak költségére nézve már az anya maga jelentkezik az apával szemben jogos igénylőként, mint aki az apa helyett viselte e költségnek megléritését, amennyiben ezt a közte s az apa közt kötött egyezség nem gátolja, követelhetné. Az anya kezéhez azonban a 800 K éppen a gyermek tartására felhasználandó és felhasználható vagyoni szolgáltatásként került és így maradt az ő birtokában ; amig tehát az atya és anya közt létesült egyezség érvénye megdöntve nincs; az anyának megtérítési követelése sem volna megítélhető. E kérdés eldöntése azonban nem az atya és a gyermek közti perre tartozik, ezt az anya és apa közti perben kell eldönteni.