Gottl Ágost (szerk.): Magánjogi döntvénytár VII. kötet (Budapest, 1914)

Magánjogi Döntvénytár. 113 Ellenben a még csak jövőre esedékes tartási költség közvetlenül a gyermeket illeti. Az ő érdekére nézve azonban a szülők egyezsége és annak alapján adott teljesítés, a már íent kifejtettek szerint jogmegszüntető haiálylyal nem bir; az adott összeg tehát alperes javára itt egyáltalán már be nem számitható, mert arra nézve, hogy a gyermeket az anya ezután is s a jövőben elíogja tartani, biztosíték nincs; sőt éppen az, hogy az anya a tartásköltséget az atyától a gyermek részére e perrel követeli, mutatja, hogy az anya tartást kiszolgáltatni a jövőre vagy nem akar, vagy nem tud ; a gyermek tartásának lehetőségét pedig annak az esélynek kitenni, hogy a gyermeket most már sem az anya, sem az atya tartani nem akarja, nem lehet. Az a kérdés, hogy ezután az atya az anyával létesült egyezség erejénél fogva mennyiben követelheti az anyától a tartás kiszolgáltatását? s mennyiben követelheti vissza a 800 K kielégítési összeget, vagy ennek részét az anyától? ismét csak az anya és az apa közli viszonyra, esetleg perre tartozik; e kérdés ebben a perben meg nem oldható. A felebbezési bíróság a ténykéidésre tartozó abban a vitapontban, hogy a törvénytelen gyermek tartására havonkint mily összeg jár, a meghallgatott szakértők véleményének az 1893 : XVIII. tcz. 64. §-a által megengedett szabad mérlegelése nyomán megállapította, hogy az havonkint 8 K 50 fillért lesz. E megállapítás közben jogszabálysértést el nem követett s így felperesnek az összeg csekélységét sérelmesnek jelző felülvizsgálati panasza oly kérdésben, mely az 1893 : XVIII. tczikk 64., 185. és 197. §-ai értelmében, éppen mert jogszabálysértés esete nem forog fenn, a felülvizsgálat köréből ki van vonva, figyelembe nem vehető. Nem alapos alperesnek az a panasza sem, hogy a perindításnál F. A. az anya, már nagykorú volt és az akkor a pert megindító atyja, a keresetnél törvényesen nem képviselhette. Mert ez a szabálytalanság — ha fenn is forgott — elenyészett azzal, hogy a feíebbezési bíróság előtt a kiskorúért maga F. A. járt el, aki az elsőbiróság előtt lefolyt eljáráshoz is csatlakozottnak tekintendő, annak kivételével, hogy a F. Gy. részéről a 800 K-nak részben való beszámításával tett keresetleszállitás ellenében az eredeti kereseti kérelemhez változatlanul visszatért, amihez joga volt. A nevezett gyámnak keresetleszállitó nyilatkozata ugyanis a kiskorura nézve ingyenes és hátrányos joglemondás, az 1877. évi XX. lörvényczikk 113. §-a értelmében egyáltalán hatálytalan, gyámhatósági helybenhagyást sem nyerhet s a jelenlegi esetben annyival inkább, mert F. Gy.-nek gyámul kirendelése Magánjogi Döntvénytár. VII. 8