Gottl Ágost (szerk.): Magánjogi döntvénytár VII. kötet (Budapest, 1914)

Magánjogi Döntvénytár. 111 költségre való jog a gyermek önálló joga, mely a gyermek részére és javára szolgáltatandó ki; a gyermektartási és díjfizetési kötelezettség magának az eltartást igénylő gyermeknek érdeke és jogai szempontjából bírálandó meg ; a gyermeknek ezt a jogát az anya és apa közölt kötött semmiféle egyezség nem szüntetlieti meg; ily egyezség, ha az nem létesült egyúttal — és pedig gyámhatósági jóváhagyással — a kiskorú gyermek nevében is, csak az anya és az atya közti viszonyban lehet hatályos. Ebben az esetben különben is a gyámhalóság, az akkor még kiskorú anya részére teljeskoruságig kirendelt gyámot, a gyermektartási igénynek a természetes apa ellen a gyermek részére való érvényesítésével bízta meg. A felebbezési bíróság tényállásként megállapította, hogy alperes, ki a gyermeknek részéről történt nemzésének tényét beismerte, a gyermek eltartására nézve felperessel oly tartalmú egyezséget köiött, mely szerint tartási kötelezettségét egyszersmindenkorra megszüntetendő 800 K összeget felperesnek készpénzben lefizeti és hogy alperes azt az összeget felperesnek meg is fizette. A peresfelek vonatkozó pervitája szempontjából pedig tényállásként megállapította a felebbezési bíróság azt is, hogy alperes ezt az összeget nem oly pénzből fizette, amely (felperes ellenvetése szerint) felperes apjának vagyonából felperes részéről jogtalanul elvont és alperesnek apránként juttatott összegekben maradt volna alperesnél; és nem is ezeknek a vagyonelvonásoknak visszatérítése gyanánt fizette meg. Ez utóbbi irányban a tényállást felperes megtámadja ugyan, és pedig amiatt, hogy a felebbezési bíróság a tanuk idevonatkozó vallomását, az 1893 : XVIII. tez. 64. §-ának meg nem felelő okadatolással hagyta figyelmen kivül; hogy felperesnek a kérdéses pénzösszegek adására vonatkozó feljegyzési könyvecskéjét bizonyítékul el nem fogadta s hogy felperesnek eskü alatt leendő kihallgatását is mellőzte; e panaszai azonban alappal nem birnak. A felebbezési bíróság ugyanis a felperes javára valló tanuknak vallomását méltatása alá vonva, az imént felhívott 64. §-ban megszabott módon, kellő alakú okadatolás mellett jutott arra a meggyőződésre, hogy a bebizonyítani czélzott felperesi tényállást bebizonyitottnak nem tekintheti. Éppúgy megindokolta és pedig kellően — a törvénynek megfelelő módon — felperes eskü alatt leendő kihallgatásának mellőzésére vonatkozó álláspontját is. Minthogy a bizonyítékok szabad mérlegelésére tartozó jogosultsági körében pedig a felebbezési bíróság, a fentiekben kiemelt pontokon jogszabályt meg nem sértett; s minthogy a bizo-