Gottl Ágost (szerk.): Magánjogi döntvénytár VII. kötet (Budapest, 1914)

86 Magánjogi Döntvénytár. Indokok: Alperes férje az akkor még kiskorú és atyja P. D. által képviselt ifj. P. D. jogerős ítélettel felperes részére törvénytelen gyermekének 14 éves koráig havi nyolcz K tartásdíj fizetésére lett kötelezve, mely 14 év alatt 1344 K-át tesz ki, ezen követelését felperes iíj. P. D.-lől vagyontalansága miatt behajtani nem tudta. Ifj. P. D.-nek hasonnevű apja időközben a 7/908. sz. közjegyzői okirat szerint vagyonának felét átruházta ifj. P. D. nejére, az alperesre és P. F. nevü fiára, másik felerészét pedig — végrendeletileg — ifj. P. D. kizárásával fiának P. F.-nek, Mária nevü leánya után maradt unokájának kiskorú Sz. G.-nek és ifj. P. D. nejének, az alperesnőnek hagyta, minek folytán felperes az alperest, mint megajándékozottat a férje tartozásáért a közjegyzői okirattal és a végrendelettel reáruházott ingatlanok értéke erejéig marasztalni kérte. A kir. törvényszéknek 2907/910. sz. ítéletével az alperesre a közjegyző előtt történt vagyonátruházás lényegileg ajándékozás jogi természetével bírónak minősíttetett ugyan, mindazonáltal ez a vagyon a felperes követelésének fedezeii alapjául nem szolgálhat, mert néhai P. D. anélkül, hogy fiának, ifj. P. D.-nek kötelesrészét sértette volna, vagyonának felével, a fiának tartozásaira való tekintet nélkül szabadon rendelkezhetett; ezen vagyonra tehát ifj. P. D. törvényes igénynyel nem birván, az a tartozásainak kielégítési alapjául nem szolgálhat, erészben tehát felperest keresetével el kellett utasítani. Ellenben alperest a vagyon másik felének végrendelet alapján egyharmadban átruházott értéke erejéig a felperes javára való fizetésre kötelezni kellett. Mert ez a vagyon alperes férjét mint kötelesrészre jogosult örököst a törvénynél fogva feltétlenül megillette, annál inkább, mivel alperes férjére nézve valamely kitagadási ok fenforgását vagy férjének kötelesrésze erejéig való kielégítésének megtörténtét nem is állította, miből folyólag ifj. P. D.-nek az az eljárása, hogy a hagyatékhoz való igényének érvényesítéséről a neje javára minden ellenszolgáltatás nélkül lemondott, s az örökhagyónak ezirányban tett végrendeleti intézkedését elfogadta, olyannak tekintendő, mint aki az örökhagyó által a kötelesrészt sértő ajándékozást a maga részéről is jóváhagyta s a nejét maga is megajándékozni kívánta volns. Jogszabály az, hogy az örökös hitelezője a kötelesrészt sértő ajándékozás érvényét az adósának beleegyezése nélkül csak azon esetben jogosult megtámadni, hogy ha az örökhagyónak a törvényes örökös kötelesrészét sértő rendelkezése a kedvezményest is terhelő rosszhiszeműségen alapul és a törvényes örököse is