Gottl Ágost (szerk.): Magánjogi döntvénytár VII. kötet (Budapest, 1914)

Magánjogi Döntvénytár. 81 A győri kir. tábla: A kincstár részére a 117 K kéményseprési dijat és 251 K munkásbiztositási dijat előnyös tételekül sorozza. Indokok: A pénzügyigazgatósági kimutatások szerint az előnyös tételként sorozni kért kéményseprési és munkásbiztositási díj az elárverezett házat terheli s az árverés napjától három évnél nem régibb időről vannak hátralékban. Mihez képest is tekintettel arra, hogy ezen dijak a pénzügyigazgatóság értesítése és Sz. város 106/90. sz. szab. rend. 4. §-a szerint a közadók módjára hajtatnak be s ekként azok a községi adóval egytermészetüeknek veendők: ezen dijak az 1881: LX. tcz. 189. §. b) p., az 1883:XL1V. tcz. 88. §. első bek., sazl907:XlX. tcz. 46. és köv. §-ai értelmében az elárverezett ingatlan vételárából a jelzálogos hitelezők előtt elégitendők ki. (1912 jul. 2.2519/912. sz. a.) A kir. Curia: A kéményseprési dijra nézve a kir. tábla Ítéletét helybenhagyja, mert az 1714/911. sz. szab. rend. 4. §-a szerint a kéményseprési dij közadók módjára hajtatik be és a penzügyigazgatóság kimutatása szerint a kéményseprési dij az elárverezett ház után van kivetve. E követelés tehát, mint az elárverezett ingatlant terhelő tartozás az 1881 :LX. tcz. 189. §. b) pontja s az 1883:XLIV. tcz. 88. §-a szerint az elárverezett ingatlan vételárából a jelzálogos hitelezők előtt előnyös tételként sorozandó. A munkásbiztositási dij sorozására nézve a kir. Curia az elsőbiróság elutasitó végzését hagyja helyben, mert a sz—i munkásbizlositó pénztárnak hiteles könyvkivonatán alapuló követelése, habár az 1907: XIX. tcz. 46. §-a szerint közadók módjára hajtandók is be, ez a követelés az idézett törvény alapján személyes tartozást képez és nem az elárverezett ingatlan után, vagy annak adója arányában van kivetve, s ekként nem sorozható azon tartozások közé, melyek az 1883:XLIV. 88. §-a szerint az elárverezett ingatlan vételárából a jelzálogos hitelezők követelése előtt elégitendők ki, s eszerint mint nem az elárverezett ingatlant közvetlenül terhelő tartozás, az 1881 : LX. tcz. 189. §. b) p. értelmében előnyös tételként nem sorozható. 53. A végrehajtást szenvedő adósát kötelezi az a letiltási rendelvény is, mely részére nem vétbizonyitvány mellett, hanem ajánlott levélben kézbesittetett. (Curia 1912 márcz. 5. 616/911. sz. a. IV. p. t.) Magánjogi DöntvénytAr. VII. 6