Gottl Ágost (szerk.): Magánjogi döntvénytár VI. kötet (Budapest, 1913)

XXVI Tartalommutató. 78. Habár a néviró tanú neve mellé oda irta, hogy a végrendeletet felolvasta és megértelmezte, a lanuk záradékában pedig az foglaltatik, hogy örökhagyó a végrendelet tartalmát jól ismerte, mindazáltal a végrendelet érvénytelennek mondatott ki, mert a végrendeleten a tanuk az 1876: XVI. tcz. 6. §-ában előirt felolvasást nem igazolták 129 152. Az 1876. évi XVI. tcz. 6. §-a követelményének nemcsak az előirt nyilatkozat szószerinti megtétele, hanem azáltal is elég van téve, ha oly kifejezés használtatik, melyre nézve kétség nem fér ahhoz, hogy az a törvényben előirt nyilatkozat értelmének teljesen megfelel. Elegendő tehát, ha a végrendelet záradékában a végrendelkező azon kijelentése foglaltatik, hogy «ezen végrendelet végső és változatlan kívánsága és akarata» és ha a záradékban a tanuk együttes jelenléte nem tanusittatik ugyan, de a záradékból kitűnik, hogy a testi gyengeségénél fogva irni nem tudó végrendelkező nyilatkozata és kézjegyének alkalmazása a tanuk jelenlétében történt „ „_ ... _.. .... ~ „ 257 196. A végrendeleti alakszerűségek betartása nemcsak a tanuk külön záradékában, hanem a végrendelet szövegében is igazolható. — Ha az örökhagyó irni-olvasni nem tud, a végrendeleti tanuk közül legalább kettőnek a végrendelet nyelvét is birnia kell; ilyen tanúnak pedig az 1876. évi XVI. tcz. 4. és 6. §-ai alapján csak a végrendelet nyelvét beszélő s azon irni-olvasni tudó tanú tekinthető 340 197.1. Az 1878 : V. tcz.-nek, mint későbbi törvénynek rendelkezése az 1876: XVI. tcz. rendelkezésére is kihat. Ha tehát a végrendelkezésnél lanu minőségben olyan személy alkalmaztatott, ki nyereségvágyból elkövetett bűntett miatt el volt Ítélve, az 1876: XVI. tcz. 2. §-ában foglalt kizáró rendelkezés sikerrel nem érvényesíthető, ha a tanú büntetését kiáltotta s ettől kezdve a végrendelet alkotásáig több mint tiz év telt el 341 Szóbeli végrendelet. 121. Ha a tanuk vallomásával bizonyítva van, hogy örökhagyó nem Írásbeli, hanem szóbeli végrendeletet akart tenni, s örökhagyó szóbeli rendelkezését szóbeli végrendeletnek kívánta tekinteni, s ezt, ha nem is a törvény szavaival — mi nem is szükséges, — kijelentette, az ilyen végrendelet, mint szóbeli végrendelet érvényesnek tekintendő 201 197.11. Az 1876: XVI. tcz. 15. §-ában érvényességi kellékül előszabott nyilatkozatnak nem kell ugyan szükségképen a törvény által használt szavakkal megtörténnie, azonban okvetlenül szükséges, hogy a végrendelkező végakaratának szóbeli kinyilatkoztatásán felül még olyan szóbeli nyilatkozatot is tegyen, melyből minden kétséget kizáró módon megállapítható, hogy az örökhagyó maga is a szóbelileg kinyilatkoztatott végakaratát tekintette végrendeletének „ .... ._ .... _ _ 341 198. Ha a végrendeleti tanuk vallomása alapján nem állapitható meg, hogy az örökhagyó a végrendelkezéskor azt is kijelentette, hogy nyilatkozatát szóbeli végrendeletnek kívánja tekinteni: a szóbeli végrendelet az 1876. évi XVI. tcz. 15. §-a alapján érvénytelen 344 Végrehajthatatlan végrendelet. 120. A végrendelet intézkedése a felperesre nézve a saját hibájából lett végrehajthatatlanná. Felperes emiatt sem a végrehajthatatlanná vált végrendelet érvényességét megtámadni, sem törvényes örökrészt, esetleg kötelesrészt követelni nem jogosult; a fenti tényállás szem előtt tartásával örökrészére nézve kielégítettnek tekintendőd. __ _. ._ 190