Gottl Ágost (szerk.): Magánjogi döntvénytár VI. kötet (Budapest, 1913)

Magánjogi Döntvénytár. 143 és a sérült csak az azt meghaladó kárának megtérítésére tarthat jogosan számot. (Ouria 1912 márcz. 26. 2741/911. sz. a. VI. p. t.) A budapesti kir. tábla: Kiskorú K R. részére 1909 jan. 1-től kezdve havi 3 K 75 í járadékot itél meg s a felperest ezen felüli keresetével elutasítja. Indokok: A kiskorú K. R. 1 kor. napibér mellett volt alperesnél állandóan alkalmazva. Azon ipari munkáknál, melyeknél a munkás szünet nélkül nem dolgozik s a kereset mennyisége más módon bizonyítva nincs, a baleseti kártérítésnél irányadó évi kereset átlagosan 300 munkanapra eső napibér összegében határozható meg. Felperes nem állította, hogy a kiskorú K. R. a törvényes munkaszüneti napokon is dolgozott s ezen napokra is bért kapott volna, ezért évi keresete 300 K-nál magasabb összegben fel nem vehető, amiből 1 hóra 25 K esik. Ennek alapul vétele mellett a kiskorú K. R.-t 1906 nov. 3-tól 1907 május 31-ig 7 hóra kártérítésül 175 K illetné meg. A kiskorú K. R. a baleseti sérülés folytán munkaképességének 15%-át vesztette el, 1907 június 2-től kezdve, tehát a balesetkor meg volt keresete 15%-ának kártalanításához való igénye, ez pedig a havi 25 K keresetből 31 K 75 f-t tesz. A járadék összegének meghatározásánál nem vehető számba az a körülmény, hogy kiskorú K. R. a sérülése következtében egyéni értékében vesztett; mert nem vagyoni kárért kártérítés egyedül szándékosan elkövetett tilos cselekménynyel okozott sértés esetében követelhető, ez az eset azonban fenn nem forog. De 3 K 75 f havi járadéknál magasabb összeg K. R. részére 20 éves korán tul sem volt megállapítható ; mert a kártérítés meghatározásánál elsősorban a sérültnek a baleset idején volt kereseti viszonyai az irányadók és a sérült a lehetőséghez képest abba a vagyoni helyzetbe hozandó, amelyben a baleset idején volt; a jövőben bekövetkezhető változások előre nem látható voltuk miatt rendszerint nem is mérlegelhelők s azért a járadék meghatározásánál figyelembe sem jöhetnek, ami azonban nem zárja ki, hogy a sérült azon esetben, ha a járadék meghatározásánál szeme előtt tartott körülményekben lényeges változás következik be, a járadék felemelését kérhesse. Felperes az alperestől leíjesitett baleset-biztosítás czimén 125 K-t, ápolási és táppénz czimén pedig 121 K-t kapott. A követelt kártérítésbe ez utóbbi összeg beszámításának is helye van; mert az 1891. évi XIV. tcz. 22. §-a szerint a betegsegélyző pénztár járulékát a munkaadó és munkás közösen viselik ; a bal-