Gottl Ágost (szerk.): Magánjogi döntvénytár VI. kötet (Budapest, 1913)

Magánjogi Döntvénytár. 81 Icz. 20. §-ában is lefektelett törvényes jogszabályok Ő Felségének a m. kir. kormány által gyakorolt legfelsőbb felügyeleti jogát biztosítván, ennek megfelelően az 1894 : XVI. tcz. o3. §-ának második bekezdése szerint is értesítendő közalapítványi kir. ügyigazgatóság nemcsak a végrendelkező által újonnan létesített, hanem az általa kibővített közalapítványok megfelelő kezelését tartalmazó alapító okleveleknek a bemutatását jogszerüleg és törvényes alapon követelheti, miután ezek hiányában az ellenőrzés és felügyelet meg sem valósitható; de másrészről a felügyeleti jogot gyakorló kir. kormányt nyilvánvalóan a jóváhagyás joga is megilleti, nehogy jog- és erkölcsellenes, vagy az alkotmányba ütköző czélokat szolgáló alapítvány alakulhasson, és a kezelésre, valamint a képviseletre alkalmas és hivatott szerv kijelölése is felülbírálható legyen. Ezen általános és köztekintetekből is indokolt szempontoknak a köleles figyelembevétele mellett az örökhagyó által örökidőre kijelölt czélok megvalósítására hagyott, meghatározott rendeltetésre utalt közalapitványok megfelelő kezelését biztosító alapító okleveleknek a bemutatása s a kir. kormányhoz jóváhagyás és megerősítés végett leendő felterjesztése tehát nem mellőzhető s ennek megtörténtéig a közalapitványok kezelésére kijelölt hatóságok, illetve szervek, az alapítványi összegeket felhasználni jogosítva nincsenek. Tekintve azonban azt, hogy a végrendeleti végrehajtó által, bár idő előtt folyósított alapitványi összegeket felkezelő és nyugtázó hatóságok és társulatok, mindannyian már részben fennálló közismert, a közérdeket, közművelődést és közjótékonyságot szolgáló intézmények, amelyek részint törvényes, részint alapszabályszerű és társadalmi ellenőrzés alatt is állanak: a kir. járásbíróság már a méltányossági tekintetekből is helyesen utasította el a közalap, kir. ügyigazgatóságot ezúttal azzal a kérelmével, hogy a kezelésre hivatott intézmények, az általuk már felvett és nyugtázott összegeknek gyümölcsözés és ideiglenes megőrzés végett bírói letétbe leendő helyezésére köteleztessenek. Még kevésbbé foghat helyet az a kérelem, a m—i ág. ev. nőegylet, stb.-nek hagyományozott összegekre nézve, mert ezek a hagyományozott összegeket nem állandó és meghatározott czélra, hanem saját legjobb belátásuknak megfelelő felhasználás végett kapták; ezek tehát nem közalapitványok, hanem a magánjellegű hagyományok körébe esnek. Mindezek alapján az elsőbiróság 14. sz. végzését a fenti indokokból, azonban a rendelkező részben irt kiegészítéssel kellett helybenhagyni. II. Az elsőbiróságnak 15. sz. végzése azzal a részváltozMagánjogi Döntvénytár. VI. 6