Gottl Ágost (szerk.): Magánjogi döntvénytár VI. kötet (Budapest, 1913)

Magánjogi Döntvénytár. 71 védeni, nem azt is, ki a szolgalom fennállásáról, mint az épület megtekintésénél szembeötlő jelenségről tudva, vásárolt. Ebből következik, hogy az ingatlan megvevője, a be nem kebelezett szolgalmat is, ha annak fennállásáról tudott, tűrni tartozik, és az osztrák polgári törvénykönyv 481. és 1500. §-aira való utalással ellenvetést nem tehet. De nem szolgálhat érvül a kereset jogossága mellett az adásvevési szerződés 8. pontja sem; ugyanis azon rendelkezésnek, hogy felperes az ingatlant teher- és szolgalommentesen vette meg, nyilván felperesnek az iránt való megnyugtatása volt a czélja, hogy oly teher, melyről nem tud, reá hárulni nem fog. Ezen rendelkezésnek tehát semmi vonatkozást nem lehet tulajdonítani, az eladó alperes szomszédos háza párkányzatának a két ház határfalához támaszkodására, mivel erről felperes tudott s az ahhoz való jogot az alperes nem szolgalomképen szerezvén meg, azt a szerződő felek szolgalomnak nem is tekintették. De különben is minden kételyt eloszlat mára szerződésnek 1. pontja is, melyben kifejezést nyert, hogy az eladott ingatlan tulajdonjoga ugy és akképp ruháztatik át a vevő felperesre, amiképp ez a tulajdonjog addig gyakoroltatott, holott nem vitás, hogy az alperes tulajdonában maradt ház párkányzata, már a szerződéskötés előtt a két ház közt vonuló falra támaszkodott, s igy az ebben jelentkező teher a felperes által megvett házra nézve, annak megvétele előtt fennállott. Ami pedig azt a vitát illeti, hogy a határfal melyiknek tulajdona, ez a kérdés a per eldöntésénél közömbös, mert a felperes keresetének jogtalanságára nézve fentebb kifejtettekből következik, hogy még ha ugy állana is, hogy felperes a szerződés által e hfitárfal kizárólagos tulajdonjogát megszerezte, aminek egyébként a szerződés 12. pontjának közös tulajdonra valló rendelkezése ellentmond, az semmi fontossággal nem bírhatna, minthogy maga a szerződés a határfalra támaszkodó párkányzatnak elkészülése vagyis az után létesült, hogy alperes a falnak támasztékul használására nézve jogot szerzett, azt pedig felperes ki nem kötötte, hogy a fal addigi alakjában ne maradjon, hanem a rátámaszkodó párkányzattól megszabadittassék. Ezen okokból felperest keresetével elutasítani kellett. (1910 nov. 8. 5095/1910. sz. a.) A kir. Curia: A másodbiróság ítéletét indokaiból helybenhagyja¥ * - V. ö. Magánjogi Dtár III. 100., Dlár III. f. XXV. 116., IV. f. III. 490. sz. esetekkel.