Gottl Ágost (szerk.): Magánjogi döntvénytár VI. kötet (Budapest, 1913)

56 Magánjogi Döntvénytár. ségesnek találta azzal, hogy a csűr újbóli felépítésére magát kö­telezettnek tartja ; mindezek alapján a letéti összeg a csűr fel­építése czéljából a felperes javára kiutalványozandónak volt el­rendelendő. A kárösszeg azonban, mely a kárba veszett dolog helyébe lépett, éppen ugy, mint maga a dolog haszonélvezettel van meg­terhelve, a letéti kárösszegre ennélfogva alperest haszonélvezeti jog illeti meg, ez okból a letét kamatait alperes javára kiutalandó ­nak kellett elrendelni. (1911 április 3. 2462/911. sz. a.) A marosvásárhelyi kir. tábla: Az elsőbiróság Ítéletét meg­változtatja, felperest keresetével elutasítja és kimondja, hogy az 1400 K tőke és kamatai az alperest illeti meg, melynek kiuta­lását az alperes kérheti. Indokok: stb. slb. (1911 május 24. 1291/911. sz. a.) A kir. Curia: Az elsőbiróság Ítéletét hagyja helyben indokai­ból és azért, mert a KT. 484. §-a szerint is akkor, ha a biz ­tositott tárgy tulajdona a biztosítási szerződés tartama alatt másra ruházlatik át, a biztosítási szerződés minden jogokkal és köte­lezettségekkel a biztosító beleegyezése nélkül is, az uj tulajdo­nosra megy át, feltéve, hogy ennek ellenkezőjét a biztosítási szerződés ki nem kötötte; a szerződés fellételein pedig a tulajdon átruházásával változás nem történik. Már pedig a felperesre ajándékozással tulajdonul átruházott ingatlanok, köztük a leégett csűr is, évtizedek óta, tehát az aján­dékozás idejében is biztosítva voltak és ezen az a körülmény, hogy az alperes néhai férje az ajándékozás megtörténte után le­járt biztosítási szerződést némileg módosított feltélelekkel foly­tatta tovább, annál kevésbbé változtathat, mert ez a bizlositás lényegén nem tett módosítást. De különben is a haszonélvező akkor, amikor a tulajdonos a haszonélvezet tárgyát tevő ingatlan állagát helyettesítő biztosítási összeghez jut, ebből a dolog ter­mészeténél fogva követelhetvén az állag visszaállítását, mert kü lönben a tulajdonos a haszonélvező rovására jogalap nélkül gaz­dagodnék, az elsőbiróságnak ezen Ítélettel helybenhagyott ilyen értelmű rendelkezése az alperes érdekét nem sérti, mert, hiszen annak következtében újból élvezheti majd a leégett csűr helyébe lépő uj csűrnek őt megillető hasznait, ennél többre pedig igénye nem lehet. * * = V. ö. Magánjogi Dtár II. 117., 119., III. 212., V. 43., 37., 38. sz. esetekkel és jegyzeteikkel, továbbá Dtár IV. f. I. 36., II. 76. sz. esetekkel.

Next

/
Thumbnails
Contents