Gottl Ágost (szerk.): Magánjogi döntvénytár VI. kötet (Budapest, 1913)

Magánjogi Döntvénytár. Alperes a kereset elutasítását kérte. A dolognak tüz és egyéb kár elleni biztosítása nem szolgál a dolog feniartására, hanem arra, hogy a dolgon esett valamelyes fogyatkozás helyébe követelés lépjen és ezen az uton a vagyon csökkenésének eleje vétessék. A haszonélvezőnek az osztrák polgári törvénykönyv 513. §-ában meghatározott fentartási kötelezettségéből tebát a biztosítási kötelezettségét világosan levonni ugyan nem lehet, de a közérdek, amely a fejlettebb gazdasági viszonyok közt a biztositások lehető kiterjesztését kívánja és még inkább a tulajdonos érdeke, akinek a haszonélvezet tartama alatt semmi haszna nincs a dologból, megköveteli, hogy amennyiben a rendes gazdálkodásnak megfelel, a dolognak tűzkár elleni biztosításáról a haszonélvező gondoskodjék s a tulajdonos a haszonélvezet tartama alatt fel legyen mentve a dolog fer.tartásáról való gondoskodás alól. Ezen okból az idézett §-ban foglalt kötelezettséget oly esetben, midőn a dolognak tűzkár elleni biztosítása a rendes gazdálkodásnak megfel, az osztrák polgári törvénykönyv 7. §-a értelmében a kárbiztositásra is ki kell terjeszteni olyképp, hogy az általa kötött biztosítási szerződés alapján a biztosító elleni követelés, vagyis a netán fizetendő kártérítési összeg magát a tulajdonost illesse, mert a biztosítás csak ugy menti fel teljesen a tulajdonost a dolog fentartásáról való gondoskodás alól. ha ő magának a biztosítási szerződésnek alapján követelheti a netán fizetendő kártérítési összeget. Minthogy pedig gazdasági épületnek s különösen a gazdasági termények elhelyezésére szolgáló csűrnek tűzkár elleni biztosítása a mai fejlett gazdasági viszonyok közt a rendes gazdálkodásnak megfelel, ez okból a fenti jogelvek alapján a biztosítást eszközlő néhai C. D. haszonélvező irányában a biztosítási kötelezettséget, felperes irányában pedig a dolog tulajdonánál fogva a biztosítási kárösszegre nézve a tulajdonjogot meg kellett állapítani. A haszonélvezet megállapításakor szem előtt lebegett czélnak az felel meg, hogy az elpusztult dolog az előbbi állapotba ismét visszaállíttassák. Ezért mind a tulajdonos, mind a haszonélvező oly esetben, midőn a dolog helyreállítása gazdaságilag károsnak nem mutatkozik, jogosult annak követelésére, hogy a kártérítési összeg a a dolog helyreállítására fordittassék. A dolog helyreállítására pedig a tulajdonjognál fogva elsősorban a tulajdonost kell felhatalmazottnak tekinteni, a haszonélvezőt pedig csak akkor, ha arra őt a tulajdonos maga feljogosítja. Minthogy pedig alperes a dolog helyreállítását maga is szűk-