Gottl Ágost (szerk.): Magánjogi döntvénytár V. kötet (Budapest, 1912)
22 Magánjogi Döntvénytár. másodrendű felperes érdekében — érvényes végrendelet hiányában — oly osztályegyezség lett az árvaszék állal is jóváhagyva, mely állal a kiskorú másodrendű felperes érdeke csorbát szenvedett. Minthogy a végrendelet érvénytelen s minthogy az árvaszék érvénytelen végrendelet esetén oly osztályegyezséget hagyott jóvá, mely szerint a kiskorú másodrendű felperes törvényes öröklési jogáról mondott le s csak 600 K végkielégítési összeget kapott; az ily jogról való lemondás azonban az 1877: XX. tcz. 113. §-ának utolsó bekezdése értelmében gyámhatósági jóváhagyás esetén sem kötelező, ez okból a gyámhatóságilag jóváhagyóit osztályegyezség érvénynyel nem bir, miből folyólag kiskorú másodrendű felperesnek í/t részbeni öröklési jogát megállapítani kellett. (1910 febr. 15. 484/910.) A temesvári kir. tábla: Az elsőbiróság ítéletét megváltoztatja s a másodrendű felperest keresetével elutasítja. Indokok: Örökhagyó hagyatéki ügye a gyámhatóság által jóváhagyott egyezséggel akképp rendeztetett, hogy az egész hagyaték figyermekeinek, az alpereseknek azzal adatott át, hogy alperesek kötelesek leánytestvérüknek, a másodrendű felperesnek nagykorúsága elértekor, illetve férjhezmenetelekor 600 K-át kifizetni. A másodrendű felperes ezen egyezség érvényességét megtámadja azon alapon, hogy a gyámhatóság az osztályegyez • séget az írásbeli magánvégrendelet érvényességének feltétele mellett hagyta jóvá, a végrendelet pedig érvénytelen, mivel annak nyelvét, a magyart, csak S. I. tanú birta, továbbá, hogy a javára megállapított ellenérték az alpereseknek átengedett értékkel arányban nem álló összegben állapíttatott meg, a 600 K-nak megfelelő összterhet nem képez s ennélfogva a hagyaték V« része esetleg a kötelesrész kiegészítése iránt emelt keresetet. Minthogy azonban az örökösök osztály alapjául az alakilag hiányos végrendeletet is jogosítva vannak elfogadni, ami megtörtént s az érvényes elfogadás után a végrendelet alaki hiányok miatt többé meg nem támadható; s minthogy a gyámhatóság" az 1877: XX. tcz. 113. §-ában felállított törvényes tilalmat nemcsak hogy meg nem sértette, hanem a hagyatéki iratokból éppen az tűnik ki, hogy a gyámhatóság az osztályegyezséget az idézett törvényczikk rendelkezéseinek szem előtt tartásával hagyta jóvá ; minthogy a másodrendű felperes örökrésze fejében tény leg visszterhet kapott, az a kérdés pedig, vájjon a kikötött visszteher megfelelő-e vagy sem? a gyámhatóság hatáskörébe nem tartozván, annak vizsgálatába a bíróság nem bocsátkozhatik: ezeknélfogva a másodrendű felperesnek keresete törvényes alappal nem bir, s így azt elutasítani kellett. (1910 ápril 6. 616/910. sz. a.)