Gottl Ágost (szerk.): Magánjogi döntvénytár V. kötet (Budapest, 1912)
18 Magánjogi Döntvénytár. káptalan a végrendelet 22. pontjában tekintélyes vagyoni előnyben részesülvén, ennek hasznai a megfelelő arányban a tanuk javára is esnek. A 22. pont akként rendelkezik, hogy ami a végrendelkező holta után készpénzben és takarékpénztári könyvben találtatni fog, ide értve a post mortalis jövedelmet is, a szokásos módon leendő kezelés czéljából s a kezelési százalék levonása mellett adassék át a főkáptalannak, azzal a megkereséssel, hogy az igy keletkezett alapítványi tőkének évi kamatját egyenlő arányban M., N. és E városok róm. kath. érdemes szegényei felsegélyezése czéljából félévenkint bocsássa az illető plébániák rendelkezésére. Ez az intézkedés világosan mutatja, hogy az ezzel rendelt részeltetés nem a főkáptalant, hanem M, N. és E. róm. kath. érdemes szegényeit illeti meg és igy nyilvánvaló, hogy a végrendeleti tanuk sem saját személyükben, sem mint káptalani tagok, előnyhöz nem jutottak. De nem bir alappal az sem, hogy a tanuknak, mint a kezeléssel megbizott káptalani tagoknak a kezelési százaléknak egy bizonyos hányadrésze juthat s igy a végrendelet kedvezményeiben azon uton részesülhetnek; felperes ugyanis nem czáfolta meg alperesnek azon előadását, hogy a kezelési százalék az úgynevezett Curatela-alapot illeti meg, vagyis azt, mely nemcsak az alapítványok tényleges kezelési költségeit viseli, hanem a netán veszendőbe menő tőkék s kamatok pótlására is szolgál s igy az alapítványoknak mintegy tartalékbizlositását képezi, melyből a káptalan tagjai semmi czimen jövedelmet nem húznak. Különben is az 1876 : XVI. tcz. 9. §-a az előnyben részesített egyént nem zárja ki a végrendeleti tanúskodásból, hanem csak az ennek személyét illető oly intézkedést foglal magában, mely a végrendelet érvényét nem érinti; feltéve tehát, hogy a végrendeleti tanuk a 22. pont által bármi előnyben részesüllek volna, felperes a tanuk ellen indíthatott volna keresetet az előnytől való elzárás kimondása iránt, de ezen a czimen a végrendelet érvényét sikerrel meg nem támadhatta. Ali ez a végrendelet írója, Z. A. és ennek testvére, Z. V.-val szemben is, kiknek mint unokatestvéreinek, de ugy is mint paptársainak a végrendelkező a 16. pontban könyvtárát, a 17. pontban papi ruháit hagyományozta. Akkor, midőn Sz. F. 334,588 K értékű vagyonról tett végrendeletet, eme 12 K-ra becsült könyvtár hagyományozásában oly előnyt felismerni nem lehet, mely az 1876 : XVI. tcz. helyesen felfogott értelmében a részesedéstől való kizárást indokolná, mig a végrendelet érvénytelenségének kimondására oku! az idézett §. szerint nem szolgálhat. (1909 okt. 27. 9210/909. sz. a.)
