Gottl Ágost (szerk.): Magánjogi döntvénytár V. kötet (Budapest, 1912)

202 Magánjogi Döntvénytáv. (Curia 1911 május 18. 3611/910. sz. a. IV. p. t.) A kir. Ouria: A másodbiróság ítéletét helybenhagyja. Indokok: Alperesek az A) a. szerződésben el vállalt kötelezettségeik teljesítésének biztosítása czéljából a szerződéskötéskor 600 K-t óvadékul a felperesnél letettek. Ezen összeg az; alperesek által leszedett és átvett szőlő vételárának utolsó 759 K-nyi részletének a szőlőszedés végleges beszüntetése után teljesített kifizetésekor, ebbe a vételárrészletbe javukra beszámíttatnék. Ez a beszámítás lényegileg az óvadék visszaadásának tekintendő, a biztosítási összeg visszaadása pedig rendszerint az ügylet lebonyolításának az óvadékkal biztosított szerződő fél részéről való elismerését fejezi ki, amivel szemben a másik fél szerződési kötelezettségeinek nem teljesítéséből származtatott kárigénye érvényesítésének csak az esetben lehet helye, ha az óvadék visszaadása, illetve elszámolása ezen igénynek kifejezett vagy a fenforgó körülményekből megállapítható fentartásával történt. A felperes azonban nem bizonyította, hogy ő a biztosítéki összegnek elszámolása alkalmával az alperesekkel szemben érvényesíteni kívánt kárkövetelését fentartotta vagy azt csak szóba is hozta volna ; ily körülmények közt pedig a követelés sikerrel nem érvényesíthető, mert ugy az elszámolás tényéből, valamint abból, hogy a felperes az alperesek által le nem szedett s utóbb a tőkén elfagyott szőlőt maga leszüretelte s abból termelt bort alperesek értesítése nélkül eladta, az volt megállapítandó, hogy alpereseket kártérítésre kötelezetteknek nem tekintette. * ¥ = V. ö. Dtár III. f. XII. 103., III. f. XVII. 9., III. f. XXII. 185., III. f. XXIII, 88., III. f. XXIV. 40., IV. f. 1.205., 270., IV. f. III. 226., IV. f. IV. 17., 254. Magánjogi Dtár II. 71. sz. esetekkel. 116. Ha az építési óvadék a jótállási határidő lejártával visszaadandó, és e határidő lejárt, de az épületen a vállalkozót terhelő, általa helyre nem hozott hiányok mutatkoznak: az építtető nincs jogosítva az egész óvadéknak, hanem csak oly összegnek visszatartására, mely a hiányok pótlására szükséges. (Curía 1911 június 1. 297/911. sz. a. A Curia II. tanácsának elvi jelentőségű határozata.)