Gottl Ágost (szerk.): Magánjogi döntvénytár V. kötet (Budapest, 1912)

Magánjogi Döntvénytár. 201 tani, az előbb emlitett Belényes mezővárosban is tartassanak -és mindig érvényesek legyenek, csak az adományozott jog tartalmának meghatározására szolgálnak, de nem vonatkoznak e jog gyakorlásának módjára és helyére, sőt az utóbbiakra nem is vonatkozhatnak, mert a vásári rendtartást a vonatkozó törvények, de legutóbb az 1890: I. tcz. 102. §-a a közigazgatási és a közrendészeti hatóságok elé utalják. Ugyanebből az okból az állítólagos másfélszázados gyakorlat sem szolgálhat alapul annak birói megállapítására, hogy a vásári dijaknak éppen a községbe vezető utczák elején felállított sorompóknál való szedésére elbirtoklás utján, valamely a magánjog körébe eső jogot szereztek ^olna. Ezek szerint a felperesek részéről keresetük alapjául felhozottakra az alperest marasztaló ítélet nem alapitható ; s minthogy egyéb magánjogi alapot sem mutattak ki: a másodbiróság Ítéletének a kereset főtárgyára vonatkozó elutasító részét az itt felhozott okokból helybenhagyni kellett. * * = A vásáriartási jog azzal a kikötéssel engedtetett át, hogy a jogosult a jövedék hasznosításából befolyt jövedelem egy részét a kincstárnak megfizetni köteles, utóbb az 1870: XLII. tcz 13. §-ácak rendelkezése következtében alkotott szabályrendelet alapján a jogosult a vásárilletéken kivül heii s napi vásárokon helypénzt is szedett. Minthogy a vásártartási jog nemcsak az évi, hanem a heti s napi vásárok tartására is kiterjed, és minthogy a helj pénzszedés joga a vásártartási jognak a folyománya, az ezen czimen befolyt jövedelem aránylagos része a kincstárt illeti. Dlár III. f. XXVII. 267. — A vásártartási jog bérbevétele a bérlőket csak arra jogosítja fel, hogy a bérbeadó községnek akkor fennállott vásárai alkalmával a hatóságilag megengedett helypénzt szedhessék, de nem ad jogot arra, hogy az esetben, ha a község később több vásár tartására nyer jogot, ezen ujabbi vásárokon a helypénz szedését igényelhessék. Dtár IV. f. III. 166. — V. ö. Magánjogi Dlár I. 85. és IV. 96. sz. esetekkel. 115. Az óvadék visszaadása rendszerint az ügylet lebonyolításának az óvadékkal biztositott szerződő fél részéről való elismerését fejezi ki, amivel szemben a másik fél szerződési kötelességeinek nem teljesítéséből származtatott kárigény érvényesítésének csak az esetben lehet helye, ha az óvadék visszaadása, illetve elszámolása ezen igénynek kifejezett vagy a fenforgó körülményekből megállapítható fentartásával történt.