Gottl Ágost (szerk.): Magánjogi döntvénytár V. kötet (Budapest, 1912)

Magánjogi Döntvénytár. 199 Indokok ; Felperesek keresetükben annak kimondását kérték, hogy a csatolt kir. kiváltságlevelekkel adományozott vásártartási és ebből eredő, illetőleg ebbe értetődő vásárvámjogukat az eddigi módon országos heti és napi vásárokon a városban felállított sorompóknál gyakorolhassák. Az eredetiben is becsatolt kir. kiváltságlevelek azonban a vásártartási jognak közelebbi meghatározása és e jog miként való gyakorlásának felsorolása nélkül csak azt bizonyítják, hogy B. községnek országos és heti vásárok (nundinae annuaria et hebdomadales) tartása engedtetett meg ; ellenben a kiváltságlevelekben a vámokat és vámszedési jogot jelentő telonium és jus telonii elő sem fordul. Ennek következtében a B. községnek adományozott vásártartási jog tartalmának megállapításánál az általános jogszabályok az irányadók. Ezek szerint a vásártartási jog mint kisebb királyi haszonvétel csupán a helypénz szedésére (Kelemen : Institutiones juris hungarici privati, Liber II. 135. §.) a vásáron legelő állatok után legeltetési dij követelésére (1647 : LXXVIII. tcz. 11. §., 1723: XV. tcz. 6. §.) s az elővásárlásra (1723 : XV. tcz. 10. §.) terjed ki. Ezzel a tartalommal biró vásártartási jogtól ugy a Tripartitum, mint törvényeink megkülönböztetik a vámszedési jogot, mint önálló kisebb királyi haszonvételt, sőt az 1647 : LXXVIII. tcz., mely némely szabad kir. város visszaéléseinek megszüntetése okából hozatott, amely a 12. §-ban a nemesek, városi tanácsosok és polgárok számára a vásárokon való mentességet biztosítja, a 11. §-ban előzőleg külön intézkedik a vámokról, mentesítvén a nemeseket a jobbágyok szekerei után, s a heti vásárokon enged csupán vámot szedni s ezt is csak ott, ahol ez eddig szokásban volt. Ezekből megállapítható, hogy a vásártartási jog önmagában véve nem jogosította fel az engedélyest vám szedésére még vásárvám czimén sem. Ha tehát felperesek a vásártartási jog czimén B. község belterületének határainál sorompók felállításával nemcsak az országos és heti vásárok alkalmával, hanem a tanuk egybehangzó vallomása szerint mindennapi vámot szednek, ez a vámszedés őket a kir. kiváltságlevelekkel adományozott vásártartási jog alapján meg nem illeti. Felperesek ugyan a vásárszedési jog elbirtoklására is hivatkoznak, azonban ezen az alapon sem illeti őket a keresetbevett jogosultság. Ugyanis a vámszedés nem lévén a vásártartási jognak tartalmi alkateleme, nem volt ennek a vásártartási jognak keretén