Gottl Ágost (szerk.): Magánjogi döntvénytár V. kötet (Budapest, 1912)

200 Magánjogi Döntvénytár. belül elbirtokolható; a vásártartási jog keretén tul pedig mint önálló kisebb királyi haszonvétel az elbirtoklás jogczimén az Í890 : I. tcz. 92. §-ban irt eljárással volt érvényesíthető. Felperesek azonban fel sem hozták, hogy a hosszú gyakorlaton alapuló vámszedésüket ily módon bejelentették volna. Mindezek folytán a felpereseket alaptalan keresetükkel elutasító elsőbirósági ítéletet a most előadottak alapján helybenhagyni kellett. (1909 nov. 30. 4246/1909.) A kir. Ouria: A másodbiróság Ítéletének a kereset főtárgyára vonatkozó részét helyben hagyja. Indokok: Felperesek a csatolt kiváltságlevelekkel, melyekre keresetüket elsősorban alapítják, csupán vásártartási jogot nyertek. Ezzel a joggal nem a közönséges értelemben vett, az utakon és réveken átkelésért járó vámok szedéséhez, hanem csak az országos, illetve heti vásárokra és piaczra kerülő áruk árusításánál elfoglalt területek, valamint a felhajtott állatok után a vásári legelő használata fejében hatóságilag szabályozott dijak szedéséhez való jogosultság jár. Felpereseket eszerint az előbbi, vagyis vámszedési jog kiváltságlevelek alapján meg nem illeti, azt pedig, hogy e jogot elbirtokolták, ki nem mutatták, mert a szomszédos községek bizonylataival és a kihallgatott tanukkal nincs bizonyítva, hogy a vámszedési jogot (ius telonii) egyáltalán, vagy éppen 100 éven át békésen és háboritlanul gyakorolták volna ; a kiváltságlevelekkel kiváltságképpen (privilégium) adományozott, fentebb már körülirt tartalmú vásártartási jogukat pedig az alperes nem kifogásolja, sőt ez a közigazgatási eljárás során sem tétetvén vitássá, e joguk létezésének alperessel szemben megállapítására szükségük nincs. A közigazgatási eljárásban az vált vitássá, hogy felperesek a vásártartási joguknál fogva őket megillető dijak beszedését, a község belterületére vezető utczák elején felállított vámsorompóknál gyakorolhaiják-e ? illetőleg, hogy ehhez magánjogi alapon szereztek-e jogosultságot? Felperesek keresetükben ennek birói megállapítását is kérik, s ebbeli kérelmüket is egyrészt az adománylevelekre, másrészt a szerintük másfél századot meghaladó gyakorlatra, tehát elbirtoklásra alapítják. A kiváltságlevelek azonban arra, hogy az adományosok a vásártartási joguknál fogva őket megillető dijakat, a községi terület mely pontján és mily módon szedhetik, rendelkezést nem tartalmaznak. A kiváltságlevelek következő kitételei: hogy az engedélyezett vásárok mindezen szabadságokkal és előjogokkal, melyekkel más szabad és kir. városaink, mezővárosaink és falvaink megengedett vásárait, nyilt évi vásár piaczait szokták tar-