Gottl Ágost (szerk.): Magánjogi döntvénytár V. kötet (Budapest, 1912)
Magánjogi Döntvénytár. 185 A székesfehérvári kir. törvényszék: Felperesnek kötelesrészül megítél 289 K-át, ezenfelüli keresetével elutasítja. Indokok: Alperesnek ama beismerésével, hogy szüleitől még azok életében megvett o—i ingatlanoknak az adásvevési szerződésben kikötött 1600 K vételárát tényleg nem adta át szüleinek, mert ők azt nála hagyták szabad rendelkezésük fentartása mellett, eldöntöttnek tartandó az a lényeges körülmény, hogy a szülők és alperes közt kötött adásvevési szerződés álszerződés csupán és hogy azon ügylet tulajdonképpen ajándékozási jogügylet. Teljesen közömbös etekintetben az, hogy alperes holtiglani haszonélvezeti szolgalmi joggal terhelte meg az ingatlanokat. Már pedig ha — mint a jelen esetben — a fikliv adásvevési jogügyletnek az a czélja, hogy a kötelesrészre jogosultak törvényes osztályrésze megcsonkittassék, sőt teljesen meghiusittassék, akkor a törvényes osztályrészében megkárosított örökös eredményesen léphet fel perrel a megajándékozott ellen. Minthogy pedig ajándékozás esetében a törvényes osztályrész mennyisége kiszámításánál az ajándékozott ingók- és ingatlanoknak az ajándékozás idejéni értéke az irányadó, nem pedig az örökhagyó elhalálozásának idejébeni értéke, stb., stb., ezeknélfogva néhai P. I. hagyatékának értéke 1700 K-ra teendő, melyből levonandó a gyógyítási és temetési költség 144 K, melyet alperes fizetett ki. Mert akár törvényes öröklés esele forog fenn, akár csupán törvényes osztályrész iránti perindításra van szorítva valamelyik szükségörökös, a gyógyítási és temetési költség minden esetben a hagyatékot terheli, ez tehát a hagyaték tiszta értékének megállapításánál levonásba hozandó Tiszta hagyatékul mutatkozik tehát 1556 K, melynek egynegyede, 389 K képezi felperes törvényes osztályrészét. Ámde ebbe betudandó azon 200 K-nak fele, melyet felperes még 1892-ben szüleitől kapott. Felperes ellenzi ezen 200 K-nak a törvényes osztályrészbe való betudását, mert ezen összeg csak «reá háramlandó örökségbe tudható be, azon esetben pedig, ha csupán kötelesrészre van szorítva, vagy azt is perrel kell kivívnia, betudásnak nincs helye.» Ez az okoskodás azonban, tekintettel ezen kifejezésnek «reá háramlandó örökségi nyelvtani és jogi értelmezésére s a 2. 7. a. nyilatkozat tartalmára, erőltetett, tehát figyelmen kivül hagyandó. Ezen nyilatkozatnak megszerkesztésekor 1892-ben. minden valószínűség amellett szól, hogy a szülők nem gondollak arra, hogy majdan az idősbik fiukat, P. L-t csupán a kötelesrészre fogják szorítani, vagy még azt sem adják meg neki, nem gondoltak nevezetesen arra a jogi különbségre, amelyet felperes ezen nyilatkozat tartalmának imputálni akar.