Gottl Ágost (szerk.): Magánjogi döntvénytár V. kötet (Budapest, 1912)

452 Magánjogi Döntvénytár. egybevegyült, a természetben meglevő ági vagyon a jogosított örökösöknek természetben kiadandó, s az ági vagyonba vegyült szerzeményi vagyon értéke adandó ki készpénzben a szerzeményi vagyonban öröklésre hivatottaknak. Az I—i ingatlanok ági vagyont képeznek s igy a felpereseket, mint ági örökösöket természetben megilletik, abból azonban a felperesek az alperesnek, mint szerzeményi örökösnek kiadni tartoznak az ági vagyonba vegyült szerzeményi értéket, stb. * * = V. ö. Magánjogi Dtár I. 43., 48., 410., 465., 173., II. 37., 71., 228., IV. 90., 139., 177., 188., V. 19., 47. sz. esetekkel és a hozzájuk irt jegyzetekkel. 88. A természetben, meglévő, de a fennforgó körülményeknél fogva természetben ki nem adható ági vagyon nem az örökhagyóra történt háramláskor, hanem az örökhagyó halálakor volt értéke szerint adandó ki az ági örökösöknek, mert az időközi áremelkedés, esetleg csökkenés az ági örökösöket illeti. (Curia 1911 ápr. 4. 5378/910. sz. a. I. p. t.) A budapesti kir. tábla: A letétbe helyezendő összeget 7778 K-ban állapítja meg. Indokok: A hagyatékban természetben meglevő ági vagyon az örököst rendszerint természetben illetvén meg, az ily minőségű vagyontárgy értékének időközi változásából eredő különbözet szintén az örökös javára vagy esetleg kárára szolgál. Amenynyiben tehát a természetben ugyan meglevő, de bármi okból természetben ki nem adható ági vagyonról van szó, az az érték veendő számításba, amelylyel a vagyontárgy jelenleg bir. Helyesen állapította meg tehát az elsőbiróság ezt az értéket 7450 K-ban, melyhez hozzáadandó, stb. (1910 szept. 11. 1109/910. sz. a.) A kir. Curia: A másodbiróság ítéletét indokaiból helybenhagyja. = V. ö. a 87. sz. esettel és az annak jegyzetében közölt gyakorlattal.