Gottl Ágost (szerk.): Magánjogi döntvénytár V. kötet (Budapest, 1912)

Magánjogi Döntvénytár. 153 89. Ha az ági vagyon nincs meg természetben, ak­kor annak értéke nem az örökhagyóra történt háram­láskor, hanem az örökhagyó által történt elidegení­téskor volt értéke szerint térítendő meg az arra igényjogosult ági örökösnek. (Curia 1911 márcz. 22. 5103/910. sz. a. I. p. t.) A kir. Curia: A másodbiróság Ítéletét helybenhagyja. Indokok: Olyan esetben, amidőn az ágról örökölt vagyon­tárgy a hagyatékban természetben nincs meg, az ági örökösöket annak az értékére illeti meg az oldalági öröklés, ezen értéknek a megállapításánál azonban nem a közös törzstől való hárulás ideje, hanem az az időpont irányadó, amidőn az örökhagyó, aki után az ági örökösödés megnyílt, az ágról örökölt vagyontárgyat elidegenítette. A F. Zs.-tól örökölt ingatlan 1880-ban még az örökhagyó tulajdonában volt ; hogy később mikor adta el, nincs kiderítve. Az alsóbiróságok ugyan a hárulás idején (1858) volt értéket vették alapul; minthogy azonban elsőrendű alperes nem is állí­totta, hogy az elidegenítés idején volt érték kisebb volt, mint a hárulás idején volt érték, annak az értéknek az alapul vétele az elsőrendű alperesre nem sérelmes. = V. ö. a 87. és 88. sz. esetekkel és az ott közölt gyakorlattal. 90. A gyermek az anyja utáni kötelesrésze után a kamatot az örökösödési jog megnyíltától az anyja végrendelete által kedvezményezett atyjától — tekin­tet nélkül az 1877: XX. tcz. 15. és 16. §-ainak ren­delkezéseire, — abban az esetben is követelheti, ha apja őt kiskorúságának tartama alatt tartotta; ha­csak az apa nem igazolja, hogy a kamatnak meg felelő értéket a gyermek czéljaira fordította.

Next

/
Thumbnails
Contents