Gottl Ágost (szerk.): Magánjogi döntvénytár V. kötet (Budapest, 1912)
Magánjogi Döntvénytár. 149 hagyó ugyanekkor kijelentette, hogy az egész 5000 K vételárra ki van elégítve; a tanuknak ez a vallomása azonban az 1901 február 28-án kelt közjegyzői okiratba foglalt adásvevési szerződésben kitüntetett ingatlanok vételárának tényleges kifizetése tekintetében bizonyítékul el nem fogadható, mert eltekintve attól, hogy a közjegyzői okirat szerint az adásvételi jogügylet 1901 febr. 28 án köttetett s a vételár is ugyanezen napon jeleztetett kifizetettnek s hogy ezek szerint a tanuk által bizonyított s 1901 januárban történt fizetés, amikor ugyanis a felek közt még jogügylet létre sem jött, abban a szerződésben foglalt ingatlanok vételárára nem is vonatkozhatik, egymagából abból a tényből, hogy örökhagyó hagyatékában más mint 71 K értékű ingóság nem maradt, az örökhagyóval pedig évtizedeken át közös háztartásban élő alperesnek a vagyona folytonosan gyarapodott, okszerűen az következik, hogy örökhagyónak ugy a közjegyző, mint a tanuk előtt a vételár kifizetése tekintetében tett elismerő nyilatkozata, úgyszintén a tanuk által bizonyított fizetés ténye színleges volt s csak arra szolgált, hogy örökhagyó ajándékozási szándéka adásvételi szerződésbe burkoltassék s illetve, hogy ezáltal a kötelesrészre jogosultak igényeiktől elessenek. Ily körülmények közt az 1901 február 28-án örökhagyó és alperes közt kötőit jogügylet visszteher nélkülinek ismertetvén tel, az abban foglalt ingatlanoknak az ajándékozáskori értékéből felperest kötelesrész illeti. (1910 október 19. 4589/910.) A kir. Curia: A másodbiróság Ítéletét helybenhagyja indokaiból és azért is, mert L. S. és L. J.-nek (alperes gyermekei) az 5000 K lefizetésére vonatkozó vallomásuk az alpereshez való viszonyuknál fogva figyelembe nem vehető ; és mert azzal szemben, hogy az örökhagyónak jelentékeny vagyonát a vele közösségben élő alperes kezelte, alperes azt is bizonyítani tartozott volna, hogy az e vagyon ellenértékeként általa állitóan fizetett összeget a sajátjából adta át az örökhagyónak és azt is, hogy miután ez az ellenérték az örökhagyó hagyatékában nem volt meg, ez az érték az örökhagyó részéről hová fordíttatott, ezt azonban alperes annak ellenére sem bizonyította, hogy neki minderről tudomása lehetett. * * = A szülő és gyermek közi történt vagyonátruházás a kötelesrész szempontjából ajándékozásnak tekintendő, s ezzel szemben azt kell igazolni, hogy a gyermek az ingatlanért ellenértéket adott. Magánjogi Dtár IV. 110.
