Gottl Ágost (szerk.): Magánjogi döntvénytár V. kötet (Budapest, 1912)

136 Magánjogi Döntvénytár. indokaiban érdemleges döntés, a fent kifejtettek értelmében nincsen ; igy tehát az itélt dolog kifogásával való védekezésnek helye még a váltóperben felperesként szereplő másodrendű felperes részéről sincsen. Igaz, hogy a törvénykezési gyakorlat az itélt dolog kifogásának helyt foghatóságát megállapítja arra az esetre, ha a váltóperbeli alperes a váltóügylet alapjául szolgáló magánjogi ügyletből merített kifogást érvényesített s ha ezt a kifogást a váltóper birája, habár csak az indokokban is, elvetőleg dönti el (lásd erre nézve a többi közt a m. kir. Curiának 1910. évi 595 polg. számú Ítéletét, a Keresk. jog 1/910. számában); de a váltópernek sajátlagos természete, mely különösen a bizonyítási eljárás terjedelmében és a bizonyítási eszközök korlátozottságában is jelentkezik, okvetlenül megkívánja, hogy a váltóper birájának olyan döntését, mely csak a bizonyítás elégtelenségére van fektetve, a váltóügylet alapjául szolgáló magánjogi viszonyból kiinduló polgári perekben csak formai eldöntésnek, tehát az itélt dolog létéi kizárónak kell venni; ha csak a peres féltől lehetetlent kivánni, s ezen az ulon jogaiban megsérteni nem akarjuk, amit a jog czélja s feladata kizár. A váltóperben ugyanis főesküvel (a félnek eskü alatt való kihallgatásával) csak akkor lehet bizonyítani, ha abba az ellenfél beleegyezik (váltóeljárás 26. §-a), közös okirat előterjesztése iránt alkeresetnek helye nincs (eljárás 24. §-a), tanukkal alperes csak korlátozottan bizonyíthat (eljárás 25. §-a), a törvénykezési gyakorlat oly kifogás bizonyítását, mely hosszabb tartamú bizonyítást és eljárást igényelne, a váltópernek gyors eljárást igénylő természetére hivatkozással kizár. Ezekből nyilvánvaló, hogy peres fél, különösen alperes, igen sokszor csak azért marad vesztes a váltóperben, mert minden rendelkezésre álló bizonyítékát használnia nem volt szabad. Ha tehát a biró a váltóperben valamely kérdésre nézve pervesztes felet, az itélt dologra hivatkozással, a váltóper megújításának útjára utasítaná, különösen akkor, ha a vesztes fél csak főesküvel, vagy csak közös okirat előterjesztése utján bizonyíthat: ez az újított váltóperben is korlátozva lévén, a biró a vesztes felel jogi lehetetlenségre utasítaná, s nincs is törvényes ok és alap arra nézve, hogy váitóperben vesztes felet, egyes bizonyítási eszközök használásának jogától, az anyagi igazság sérelmével, a polgári perben is megfosszuk, sőt a helyes és igazságos főelv csak az lehet, hogy amely igényt a váitóperben, annak sajátos szerkezeténél fogva érvényesíteni nem lehet: annak az igénynek érvényesítésére a polgári per utja feltétlenül nyitva marad.