Gottl Ágost (szerk.): Magánjogi döntvénytár V. kötet (Budapest, 1912)

Magánjogi Döntvénytár. 135 A marosvásárhelyi kir. tábla: A felebbezési bíróság ítéletét feloldja; a felebbezési bíróságot a tényállásnak az indokokban kifejtett irányban leendő szabályszerű megállapítására, s azután uj határozat hozatalára utasítja. indokok: Valamely keresettel szemben, alperes részéről az ítélt dolog érdemleges kifogására alapított védekezés lényegében arra irányul, hogy a felperes részéről emelt kereseti igény, helyesebben a vitássá tett tény vagy jogkérdés, már másik s a most folyó pert megelőző perben jogérvényes bírói elbírálásban részesült, vagyis ugyanazonos peres felek között, ugyanazonos jogviszonyuk jogérvényesen rendezve lelt. Nem állhat azonban fenn az ítélt dolognak sem hatálya, sem kifogása, ha a megelőző perben más, vagy legalább részben más peres felek szerepeltek, kivéve, ha az ujabb perben szereplő fél az előző perben szereplőnek jogutóda lenne, vagy ha a külön perekben érvényesített jogok egymástól különböznek; vagy ha az előző perben, az utóbb más perben felmerült jogkérdésre vonatkozóan csak az lett kimondva, hogy a vitás tény vagy jogviszony elbirálhatására nézve az illető fél a szükséges tényalapot nem bizonyította ; s igy az előző perben a bíróság a tény vagy jogkérdés lényegét más esetleg csak formális alapon döntötte el. Amidőn tehát alperes a csupán II. r. felperes által ellene Brassóban, 1910. évi május 20-án kelt, 620 K-ról kiállított váltóra alapított keresettel szemben, az általa vitatott a váltóügylet alapjául szolgáló magánjogi viszonyból kifolyóan a váltó fedezeti voltát kifogásul hozta föl, és amidőn ezzel a kifogásával alperest a váltóper bírósága kifejezetten csak abból az indokból, hogy a váltó fedezeti minőségére nézve a váltóper rendén bizonyítékot nem szolgáltatott, jogérvényesen elutasította, az itélt dolog joghatálya csak abban az irányban állott elő, hogy alperes a váltón alapuló 620 K tőkével — függetlenül a magánjogi viszonytól — pusztán váltói kötelme alapján tartozik. Ebben az esetben tehát a váltóper bírósága alperesnek arra alapított igényét s erre fektetett kifogását, hogy alperes a váltót három, felperesektől vásárolt ló vételára fejében állította ki, és hogy az egyik ló hibásnak bizonyulván, alperes a vételárral, tehát a váltóösszeggel sem tartozik, nem bírálta el érdemlegesen, hanem csak formai okokból vetette el, elsőrendű felperessel, P. V.-lal szemben pedig, ki a váltóperben peres félként nem is szerepelt, itélt dolog már ezért sem keletkezhetett. Ebben arperben felperesek kereset tárgyává éppen annak a három lónak 620 K vételárát teszik, amely lovakról és amelyeknek vételáráról alperes váltóperbeli kifogásaiban beszélt; s amelyre nézve a felek jogviszonyát illetőleg a váltóperben hozott Ítéletben és