Gottl Ágost (szerk.): Magánjogi döntvénytár V. kötet (Budapest, 1912)

Magánjogi Döntvénytár. úrbéres földeken levő ásványleiepek felett való jogosítványok, amihez képest az úrbéri egyezség 7. §-ában történhetett intézkedés a kőszénre vonatkozó jogosítványok felett. Az közömbös, hogy a Sz. és B. dűlőkben fekvő szőlők az úrbéres telki állományok alkotórészei, vagy majorsági földek voltak-e, mert akár úrbéres, akár majorsági földek voltak, az 1848: IX., illetve az 1868: XXIX. t.-czikk alapján a megváltott szőlők a volt jobbágyokat tulajdoni joggal illették és illetik, amiből folyólag ugyanokét, hacsak az 1871 : LIII. t.-ezikk 85. §-a annak útját nem állja, a kőszénre vonatkozó s a tulajdonjogban benne foglalt jogosítványok is megilletik. Az kétségtelen, hogy a válaszhoz B) alatt csatolt s 1869 október 8-án kelt szőlődézsmaváltsági szerződés a megváltás tárgyát képezett szőlők alatt fekvő kőszénre vonatkozó jogok felett külön nem intézkedik, annak az alapján tehát a felperest a kőszénhez való jog a Sz. és B. dűlőkben a volt urbérek tulajdonába átment szőlőkben meg nem illeti. Az 1864 szeptember 23-án létrejött úrbéri egyezség tárgyát a szőlők nem képezték s annak 7. pontja a volt földesurat a nemesi birtokon megilletett kőszénhez való jogot a volt földesúr részére az úrbéri szántókra, erdőkre és legelőkre tartja fenn, ellenben az úrbéresek kezén volt szőlők alatt fekvő kőszénről nem intézkedik. Nem követelheti tehát a felperes sikeresen a kőszénhez való jogot a Sz. és B. dűlőkben fekvő szőlőkre nézve a szóban forgó úrbéri egyezség alapján sem. Az a körülmény, hogy a felperes a C) alatt csatolt végzés szerint az úrbéri egyezség alapján a kőszénkutatási, kiaknázást és bányászási jogot a telekkönyvi hatóságnál az alperesek szőlőire a maga javára bekebeleztette, nem képez jogalapot a kereset megítélésére és nem zárja el az alpereseket annak a vitatásától, hogy a kereseti jog a felperest meg nem illeti, mert a telekkönyvileg bejegyzett jog alapját képező okirat és az abban foglalt jogügylet létrejötte, érvényessége a bíróság előtt akár kereset, akár kifogás alapján bírói döntés tárgyát képezheti. Épp igy nem hivatkozhatik a felperes keresetének a megalapítása végeit arra a körülményre, hogy ő a már többször emiitett kőszéntelepekre nézve kutatási engedélyt nyert s a kőszénkutatási és kiaknázási jogot már 1857-ben a D) alatti szerint haszonbérbe adta, mert sem az a körülmény, hogy a felperes a bányahatóságnál kutatást jelentett be s azt a bányahatóság tudomásul vette, sem az a körülmény, hogy a felperes az őt nézete szerint megillető jog felett valaminő rendelkezést tett, az alpereseket az őket egyébként megillető jogtól nem