Gottl Ágost (szerk.): Magánjogi döntvénytár V. kötet (Budapest, 1912)
Magánjogi Döntvénytár. 75 Ezek közé azonban sem az alperes üzleti könyvei, sem az alperesi üzlet részére K. M. üzletvezető által vezetett «az üzleti könyvek kiegészítő részét képező» noteszkönyv nem sorozhatok. Ugyanis a kereskedelmi könyvek a kereskedő ügyleteinek és vagyoni állásának feltüntetésére szolgálnak, jogügyletet előkészítő írásbeli tárgyalásnak nem tekinthetők, mert a kettő egymást fogalmilag kizárja; nem tekinthetők továbbá a kereskedelmi könyvek az azt vezető kereskedőnek és ügyfeleinek közös érdekében készölt okiratnak sem ; mert a kereskedő könyveit a saját üzlete érdekében vezeti s czélja az, hogy ügyleteiről és vagyoni állásáról áttekinthető képe legyen ; végül nem tartoznak a kereskedelmi könyvek a közös okiratok közé azért, mert a kereskedelmi könyvekbe bevezetés a jogoknak és kötelezettségeknek nem jogalkotó eleme, hanem csak az üzleti belső ügykezelés eszköze és esetleg bizonyitéki adat, melynek felhasználására a K. T. 34. §-a a módot megadja. Nem tekinthetők közös okiratnak még az esetben sem, ha — miként felperes állítja — az általa vagy megbízottja állal felvett fizetések a bevezetett kiadási tétel mellett nyugtatva is vannak; mert közös okiratoknak csak azok lévén tekinthetők, melyek mindkét fél érdekében állíttattak ki, vagy a felek közti jogviszonyt tanúsítják ; a nyugtáknál ezen követelmények egyike sem forog fenn s e tekintetben nem tehet különbséget az sem, ha a nyugtázás módjából esetleg a felek közti jogviszonyra következtetés is volna vonható, mivel a kizárólagosan a fizető tulajdonát képező és az ő érdekében kiállított nyugta a jogviszony bizonyítását czélzó okiratnak már a fent kiemelt rendeltetésére figyelemmel sem tekinthető. Ezek szerint felperesnek az alperes üzleti könyveinek s ezek kiegészítő részét képező notesz könyvnek közös okiratul való kimondása iránti alkereseti kérelem teljesíthető nem lévén, felperest azzal elutasítani kellett. (1910 szepi. 28. 1418/910.) A kir. Curia: Felperes szerint K. M. alperesi alkalmazott olyan feljegyzési könyvecskét vezetett, amelybe K. M. bejegyezte azokat a kifizetett összegeket, melyek részint a felperest, részint az általa alkalmazott munkásokat illették és melyeknek felvételét részint a felperes, részint az ő meghatalmazottja névaláírásával elismerte. Ez a könyvecske tehát tartalma alapján alkalmas lehet ama kölcsönös jogviszonynak a tanúsítására, amely az alperesi gyártelepen emelt épületeknek a felperes mint vállalkozó által leendő felépítésére nézve a felek közt keletkezeti és igy az 1893. évi XVIII. tcz. 81. és 215. § ai alapján közös okiratnak tekintendő:
