Gottl Ágost (szerk.): Magánjogi döntvénytár IV. kötet (Budapest, 1911)

Magánjogi Döntvénytár. 41 22. Az a tény, hogy a férj a házasság megkötése előtti időben történt nemi közösülésből folyólag a házasság tartama alatt törvénytelen gyermek eltar tásában marasztalva lett, nem szolgálhat jogos indokul arra, hogy a nő őt elhagyja, illetve a visszatérést megtagadja. (Curia 1909. évi okióber 19 én, 3221/1909. sz. a.) 28. A közvetítési jutalék összegének szerződésileg történt meghatározásával szemben a helyi szokás nem vehető figyelembe. (Ouria 1910 január 19. 5927/909. sz. a. V. p. t.) A szombathelyi kir. törvényszék: Kötelezi alperest, hogy felperesnek 10,000 K-t s járulékait fizessen, ezenfelüli keresetével leiperest elutasítja. Indokok: Alperes megkérte, illetve megbízta arra a felperest, hogy gr. T. J.-nél az ő érdekében járjon közbe, oly irányban, hogy ő gr. T. J.-nek sz—i birtokát vétel utján megszerezhesse, egyúttal alperes akkori gazdatisztje R. J. utján azt igérte felperesnek, hogyha az ő közbenjárása folytán a sz i birtokot 400,000 ftért megvásárolhatja, ez esetben felperesnek a közbenjárásáért 10,000 K dijat fizet. Erre felperes az alperest gr. T.-nek vevőként ajánlotta, az érintkezést alperes és gr. T. közt létrehozta, fentartotta, az első tárgyalásokat folytatta, s felperesnek ezen közbenjárása mellett alperes a gr. T. sz—i birtokát 400,000 ftért megvásárolta, birtokába és tulajdonába vette, de a 10,000 K közvetítési dijat eddig felperesnek nem fizette meg. Ennek a tényállásnak a közvetítés iránti megbízás adását s a dij kötelezését tárgyazó része R. J. tanú vallomására van fektetve. R. J. tanú ugyanis vallotta, hogy stb. stb. Ami a tanú vallomásának a közbenjárási dij összegére vonatkozó részéi illeti, ennek megbízhatóságát emeli az, hogy a vallomás egyéb része a fentiek szerint kétségtelenül való, s hogy a tanú által bemondott összeg a szokásos közvetítési dijaknál is csekélyebbnek mutatkozik.