Gottl Ágost (szerk.): Magánjogi döntvénytár IV. kötet (Budapest, 1911)

Magánjogi Döntvénytár. 23 tal él, hogy másokat megkárosítson és magának illetéktelenül vagyoni előnyt szerezzen. Az az eljá­rás, hogy valamely birtokostárs a birtokrendezési ügyben minden jogi érdeke nélkül felebbezések beadását és azoknak nagyobb összegek fizetése ellenében való visszavonását mintegy kereset­forrásként üzi, és ezzel a többi birtokostársát a maga anyagi előnye kedvéért megkárosítja, a köz­forgalomban megkívánt tisztességgel és jóhiszemű­séggel annyira ellenkezik, hogy az ily kikötés ér­vényes kötelem alapjául nem szolgálhat. (Ouria 1909 deczember 15. 641/909. v. sz. a. IV. p. t.) A kir. Ouria: A másodbiróság Ítéletét helybenhagyja. Indokok'. Helyes az a megállapítás, hogy alperes a 41,000 K-t, nem társasági tagságából kifolyólag, hanem a gy—i ará­nyositási ügyben az alperes által beadott előterjesztéseket eluta­sító végzések ellen használt felebbezés visszavonásáért kötötte ki. Nem helyes azonban az alsóbiróságok ama jogi álláspontja, hogy a felek közt létesült jogügylet a felperesek megfélemlítése okából sikeresen meg lenne támadható, mert az alperes részé­ről felperesekkel szemben gyakorolt fenyegetés foljtán oly fé­lelem, mely szerződések hatálytalanítására alkalmas volna, meg nem állapítható. Az osztrák polgári törvénykönyv 870. §-a szerint ugyanis a bíróság azt, hogy a félelem alapos volt-e, minden egyes esetben a konkrét viszonyok fennforgásának figyelembe vétele mellett bí­rálja el. A tanuk vallomásából az tűnik ki, hogy felperesek vol­tak azok, kik alpereshez fordultak azon czélból, hogy őt a feleb­bezés visszavonására rábírják, mivel anyagi érdekük az arányo­sitási ügynek minél előbbi befejezését követelte. Az alperes ma­gukat a felpereseket nem is fenyegette, mert az alperes ismétel­ten, de nem is a felperesek előtt hangoztatta, hogy az ügyet húzni fogja. De még ha alperes a felpereseket az ügy elhúzásá­val fenyegette volna is, az a körülmény, hogy a felperesek az ügy elodázása folytán esetleg anyagi hátrányt szenvedhettek, nem elég indok a kényszer és alapos félelem megállapítására. A fel­peresek ugyanis akkor, amikor az egyes birtokosoktól részeket összevásároltak s azután az erdőt, illetve annak kihasználását tovább eladták, azt oly időpontban tették, midőn a birtokrende­zési eljárás végbefejezést meg nem nyert, amikor ugyanis a bír-

Next

/
Thumbnails
Contents