Gottl Ágost (szerk.): Magánjogi döntvénytár IV. kötet (Budapest, 1911)

2-2 Magánjogi Döntvénytár. uton az igénylő késedelmeskedése folytán orvoslást nem talál, csak a végrehajtást szenvedő ellen fordulhat, mert csak ezzel áll jogviszonyban s a jogtalan gazdagodás is csupán ennek a személyében forog fenn. A jelen esetben annál kevésbbé lehetne a végrehajtatókat a felvett vételárrészletek visszatérítésére kötelezni, mert felperes csak a vételár kiutalása és felvétele után adta be igénykeresetét, s igy alperesek az árverésen befolyt összeg felvételekor tudomással sem birtak a felperes igényéről. Nem lehet tehát mondani, hogy a felperes még oly időben érvényesítette igényét, amikor a végrehajtatóknak módjukban állott az ingók elárverezését vagy az árverésen befolyt vételár felvételét és követeléseikre fordítását mellőzni. Az alperesek jóhiszeműségét az sem érintheti, hogy előzőleg egy igényper az Agrária részéről folyamatba tétetett ellenük. Felperes szerint ugyanis a cséplőgép az A. tulajdona sohasem volt, s felperes tulajdonjogát nem is az A.-tól származtatja, ha azonban felperes nem az A. jogutódja, ugy az A. részéről alaptalanul indított igényper az alperesek jóhiszeműségét nem befolyásolhatta. (1909 márczius 9. 3496/909. sz. a.) A debreczeni kir. tábla: A kir. törvényszék Ítéletét helybenhagyja indokaiból és azért, mert az a körülmény, hogy alperes az igényper folyamatban létéről tudomással birt, az alperes rosszhiszeműségét nem állapítja meg, rosszhiszeműség hiányában pedig a felvett összeg visszafizetésére akkor sem kötelezhető, ha való volna felperesnek az az előadása, hogy végrehajtást szenvedettel kötött szerződésben a tulajdonjogot a vételár kifizetéséig fenntartotta. (1909 június 28. 2097/909. sz. a.) A kir. Curia: A másodbiróság ítéletét felhívott és felhozott indokaiból helybenhagyja. = Ha az igénylő fél tulajdonjoga oly dolgokra állapittatik meg, melyek az igénykereset beadása napján már korábbi zálogolás alapján elárvereztetlek, ennek csak az a következménye lehet, hogy az igénylő fél jogát a vételár feleslegére megállapítja, de nem az, hogy a jóhiszemű és a törvény korlátai között eljárt végrehajtató az elárverezett ingó tárgyak értékének megtérítésére köteleztessék. Dtár uj f. V. H2. 10. Aki saját jogával él, az ebből eredő kárért nem felelős, de csakis amennyiben ezzel a jogával a jogszerű korlátokon belül él. Nem védheti azonban a törvény azt, aki jogával nyilván azzal a czélzat-