Gottl Ágost (szerk.): Magánjogi döntvénytár IV. kötet (Budapest, 1911)

Magánjogi Döntvénytár. 2 l 9. A végrehajtató, ki jogos követelésére nézve az árverési vételárból kielégítést nyer — a rosszhiszeműség esetét kivéve — nem felelős annak a harmadik személynek, kinek a lefoglalt ingók tulajdonát képezték, és aki tulajdoni igényeit kellő időben indított igényper utján érvényesíteni elmulasztotta. Az igényperről való tudomás a rosszhiszeműséget meg nem állapítja. (Curia 1909 deczember 1. 776/909. sz. a. IV. p. t.) A szatmárnémetii kir. törvényszék: A keresetet elutasítja. Indokok: Felperes keresete arra irányul, hogy alperesek a 8. J. elleni végrehajtás során lefoglalt és elárverezett cséplőgép árverési vételárából felvett összegek részére leendő visszatérítésére köteleztessenek, mert az ingók nem a végrehajtást szenvedők, hanem az ő tulajdonát képezték, s igy alperesek jogtalanul gazdagodtak, midőn a végrehajtást szenvedőkkel szemben fennálló követeléseikre nézve az ő vagyonából nyertek kielégítést. Tény az, hogy az ingók 1. és 2. r. alperes javára le, illetve felülfoglaltatván, elárvereztettek, s a vételár a végrehajtatók részére kiutaltatott, s hogy az Agrária r. t. s a felperes mint beavatkozó a lefoglalt ingók zár alól feloldása iránti igénykeresettel léptek fel, azonban ezzel elutasitattak, mert a vételár felosztása folytán az igényperek tárgytalanokká váltak. A kir. törvényszék a felperes keresetét alaptalannak találta, s a bizonyítás elrendelését mellőzte, mert még azon esetben is, ha az ingók nem a végrehajtást szenvedők, hanem a felperes tulajdonát képeznék, alperesek a végrehajtási eljárás során hozott jogerős bírói intézkedések alapján felvett vételár visszatérítésére nem kötelezhetők. Felperes nem is állítja, hogy alperesek követelései, melyek kielégítésére az elárverezett ingók vételára fordíttatott, nem voltak valódiak, az a hitelező pedig, aki a végrehajtási törvényben előirt módon, tényleg fennálló követelését adósán behajtja, egyáltalán nem gazdagodik, mert csak azt kapja meg, ami őt jogosan megilleti. Kétségtelen ugyan, hogy senki sem tartozik tűrni, hogy a hitelező harmadik személylyel szemben fennálló követelését az ő vagyonából elégítse ki, azonban az ilyes jogsérelmek elhárítására kizárólag az igényper intézménye szolgál, s ha ezen