Gottl Ágost (szerk.): Magánjogi döntvénytár IV. kötet (Budapest, 1911)

Magánjogi Döntvénytár. 17 A végrendelet külkellékeit illetőleg megállapítható, hogy annak alkotásánál az 1876: XVI. tcz. 6. §-ában előirt alaki kellékek megtartattak, illetve, hogy azok a hiányok, melyeknek létezését alperesek állították, fenn nem forognak slb. slb. (1908 nov. 28. 6738/908. sz.) A kolozsvári kir. tábla: Az elsőbiróság ítéletét helybenhagyja indokaiból és azért, mert az 1876: XVI. tcz. 2. §-a szerint írásbeli magánvégrendeletnél tanú ugyan nem lehet az, aki hamis eskü, vagy nyereségvágyból elkövetett bűntett miatt jogerősen elítélve volt. s igy a perfelek előadása szerint vitatható, az 1880 : XXXVII. tcz. 23. §-ában foglalt intézkedésre való tekintettel is az a körülmény, hogy a végrendeletnél tanuként szereplő P. J., aki hivatali sikkasztás vétségéért két havi fogházra jogerősen elitélve volt, a végrendeleti lanuzási képességgel bir-e s igy az alpereseknek e részben a végrendelet érvényessége ellen támasztott kifogása s P. J. végrendeleti tanú a részbeni képessége birói döntés tárgyát kell hogy képezze egyrészt a tekintetben, hogy a hivatali sikkasztás nyereségvágyból elkövetelt bűncselekményt képez-e, másrészt hogyha igen, e cselekmény folytán jogerős elitélletés kizárja-e P. J.-t a tanuzási képességből, vagy az elitéltetés hatálya mely időre terjed ki ? A kir. tábla is ugy találta, hogy P. J. végrendeleti tanú a végrendelet alkotása idejében végrendeleti tanuzási képességgel birt, s alpereseknek ez alapon támasztott kifogása megállható alappal nem bir. Ugyanis a Btk. 462. § ába ütköző s a 464. §. szerint minősülő hivatali sikkasztás vétsége a vagyon ellen irányuló bűn cselekményt képez, miután azonban e bűncselekménynek a törvény által megállapított ismérvei és alkatelemei közé a jogtalan vagyoni haszonszerzés felvéve nincsen, e cselekmény a nyereségvágyból elkövetett büntettek közé nem sorolható s a kérdéses esetben a tényállás szerint ily büntettet nem is képez. De ha ily bűncselekménynek lenne is tekinthető, akkor is, miután P. J. tanú jogerősen hivatali sikkasztás miatt lett elitélve s két havi fogházbüntetése a vizsgálati fogságával kitöltöttnek mondatolt ki, 1901. január 17-én, tehát a P. J.-ra kiszabott büntetés is már foganatosíttatott; igy tehát a végrendeletnek 1904 febr. 27-én történt alkotásakor P. J. tanú végrendeleti tanuzási képességgel birt, mert a Btk. 57. §-ának 2. bekezdése szerint kiszabható mellékbüntetés, mely azonban P. J.-sal szemben alkit 1 mázva nem is lett, leghosszabb halárideje, a három év eltelt. Vitatható ugyan az a körülmény, hogy az 1876 : XVI. te/. 2. §-ában foglalt tanuzási képesség elvesztése nem feltétlen, tehát oly hatályú, hogy az egyszer s mindenkorra kizárja az illetőt, a kir. Magánjogi Döntvénytár. IV. 2