Gottl Ágost (szerk.): Magánjogi döntvénytár IV. kötet (Budapest, 1911)

Magánjogi Döntvénytár. hagyótól, vagy idegen kéztől, a záradék helyes szövegezését nem befolyásolja. És e tekintetben alaptalan felperesek azon előadása, hogy az állítmány törlésével a mondat befejezve nincs s az egész záradék nem létezőnek tekintendő. Bár a törvény 5. §-a a «tartalmazza» szót szintén használja, de a végrendelet érvényességét nem köli ahhoz, hogy az alakiságok megtartására éppen a §-ba foglalt szavak minden eltérés nélkül alkalmaztassanak, hanem a törvény rendelkezésének elég van téve, ha azok a megfelelő értelmet foglalják magukban. Minthogy pedig a törléssel megváltoztatott szövegezés, mely szerint: «végrendelkező kijelentette, hogy ezen okirat az ő végrendeletei*, nemcsak hogy nem érthetetlen, vagy hiányos, hanem mondattanilag is szabatosabb és jobban megfelel a magvarság szempontjából a helyes mondatszerkezetnek (I. a Tervezet 1822. §. 2. bek.) felpereseknek ezen kifogáson alapuló kereseti kérelme is teljesen alaptalan. Ad c). De alaptalan felpereseknek az a további érvelése is, hogy örökhagyó végrendeleteit éppen ezen beszúrások és törlések által megsemmisítette, vagy érvénytelenné tenni akarta. Végrendeletben nyilvánuló egyoldalú akaratot csak a végrendelkező vonhatja vissza, semmisítheti meg. Minthogy pedig elperesek nem állítják, hogy az irónnal tett beszúrást és törlést örökhagyó maga eszközölte volna; minthogy továbbá a végrendeleteken előforduló czeruzajegyzések lényegtelen korrekcziók, ha idegen kéztől valók is, az okiratok bizonyító erejét sem alkalmasak csökkenteni, annál kevésbbé lehet azokból a jelentéktelen változtatásokból az egész végrendelet visszavonására vagy megsemmisítésére irányuló szándékot következtetni. Sőt épp az a körülmény, hogy a tintával irt szövegben az igazitások irónnal, tehát könnyen ellávolithatóan alkalmaztattak és pedig ugy, hogy az eredeti szövegnek sem jelentését, sem olvashatóságát nem érintik, kizárja annak a feltevését is, hogy azok akár a végrendeletek megsemmisítése, vagy visszavonása, akár állandó megváltoztatása czéljából vezettetlek volna az okiratra. Nem vitás ugyan, hogy örökhagyó később uj végrendelkezést kivánt tenni, de mindaddig, mig perrendszerü bizonyíték nem nyujtaiik az iránt, hogy a korábbi végrendeletet örökhagyó ujabb érvényes végrendelettel hatályon kivül helyezte, mindaddig, míg a korábbi végrendeletet érvényesen vissza nem vonta, meg nem semmisítette, vagy a visszavonást egyébként kifejező módon (Optk. 720. §.) meg nem változtatta, addig az érvényesen tett korábbi rendelkezés teljes hatályában fennáll. Nem jöhet tehát figyelembe az a felperesi érvelés, hogy a végrendeleteket az ujabbi tervezet szövegezésekor megsemmisitettnek tekintette,