Gottl Ágost (szerk.): Magánjogi döntvénytár IV. kötet (Budapest, 1911)

90 Magánjogi Döntvénytár. S. B.-nak pedig anyósa, a férje és gyermekei állal csak azért nem károsodott, mert irni-olvasni nem tudván, a pénzintézeteknél váltókötelezettséget nem vállalhatott, azonban a válság kiütésekor a csődnyitást megelőzőleg határozott ígéretet tett, hogy az ő — felperesek — kárukat meg fogja téríteni, sőt később kifejezetten arra kötelezte magát az alperes, hogy felpereseknek feltétlenül 12,000 K-t megtérít; kérik ennélfogva alperest a 12,000 K megfizetésére kötelezni. Alperes tagadta, hogy felperesek a közadósok mellett 36,000 K-ig váltókötelezettséget vállaltak, hogy azok helyett ezen összeget felperesek kifizették volna s hogy ő ígéretet telt volna felperesek kárának megtérítésére s hogy a 12,000 K megfizetésére magát kötelezte volna s csak annyit ismert be, hogy hajlandó volt a csődhitelezőkkeli egyezség létesithetése esetén anyagi áldozatot hozni, de oly feltétel alalt, hogy annak ellenértéke fejében a férje ingatlanait a csődtömeg reá átruházza. Egyébként időeíőttiségi kifogást is emelt alperes, mert felperesek követelésüket a csődtömeg ellen bejelentették s annak valódiságát a csődtömeggondnok elismerte s így ma még meg nem állapítható az, hogy felperesek követelésükre mennyit fognak kapni a csődtömegből s így felperesek tényleges kára ez idő szerint meg nem állapítható. Dr. S. Gy. igazolta, hogy a 2. /. alatti okiratot alperes előtt felolvasta, megmagyarázta, azt alperes helybenhagyta s az abban foglalt kötelezettséget, mint szóbeli igérelet magára nézve elvállaltnak jelentette ki azáltal, hogy azt mondotta: «én ezl S. I. és S. H. nak már szóval megígértem s ezen szóbeli igéretemet be fogom tartani.)) A 2. •/. alatti nyilatkozatban pedig bennfoglaltatik, hogy alperes a 12,000 K-t, tekintet nélkül arra, vájjon a hitelezőkkel létesülni fog-e a megkötni szándékolt egyezség vagy sem s hogy felperesek a csődtömegből minő hányadot fognak nyerni, feltétlenül megfizeti a felpereseknek stb. (bizonyítás). Tekintettel arra, hogy a tanuk vallomása szerint alperes ezen fizetési Ígéretének indító oka az volt, hogy alperes a felpereseket, a csődbejutott férje, fia és veje mellett elvállalt váltóbeli kötelezettségeikért óhajtotta kárpótolni ; tekintve, hogy alperes a fizetési igéretét feltétlenül tette és pedig az egyik felperes jelenlétében, tekintettel arra, hogy a 12,000 K megfizetésére fix határidő megállapítva nem lett s így az bármikor követelhető: alperest feltétlenül marasztalni kellett. (1909 febr. 9. 1943/909. sz. a.) A pozsonyi kir. tábla: Az elsőbiróság Ítéletét indokaiból helybenhagyja. (1909 jul. 6. 720/909. sz. a.)