Gottl Ágost (szerk.): Magánjogi döntvénytár II. kötet (Budapest, 1909)

Magánjogi Döntvénytár. 19 Ehhez képest elsőrendű alperes csak a saját követelését vette fel, ez az alperes a felperesnek mit sem kötelezett s igy tőle felperesnek követelni valója nincs ; másodrendű alperessel szemben pedig azért sem lehet követelése, mert ezt a visszatérítési igény többé meg nem illette, tehát felperes valóban fennálló követelési a másodrendű alperes részére fel nem fedezett, következőleg az ennek jutalmául kikötött ellenértéket sem veheti követelésbe. Felperes követelési joga ezek szerint már alapjában megdőlvén, felesleges kutatni, hogy más okokból megtámadhatja-e az A) alatt foglalt szerződési nyilatkozatát, hogy bekövetkezett-e az a feltétel, melytől felperes követelési joga egyébként függött volna s hog) az A) alattit megelőző önkéntes közlés mellett, vagy felszólításra fizette-e a bank a visszajáró összeget; felesleges azért, mert a fent kifejtett jogi álláspont mellett eme körülmények nem perdöntők, s ehhez képest az elsőbiróság helyesen mellőzött olv bizonyítást, melv eme körülményekre vonatkozott. (1906 október 24. 67-28/906. sz.) A kii'. Curia: A másodbiróság ítéletét helybenhagyja. Indokok: Az A) alatti megbízást tartalmazó levélnek kelte után a másodrendű alperes által a felpereshez intézett E., F. stb. levelekből megállapítható, hogy ha a megbízás adását megelőzően nem közöltetett volna is a másodrendű alperessel az, hogy minő követelés az, melynek behajtására nézve neki a felperes ajánlatot tett ? ebből a másodrendű alperes a későbbi levelezések folyamán kellő tájékozást szerzett s a felperesnek adott megbízását a behajtandó követelés mibenlétéről való meggyőződése után sem vonta vissza, megállapítható továbbá az is. hogy a másodrendű alperes a behajtás tárgyát képező követelést maga is a sajátjának tartotta; a felperes követelésének azonban ezek daczára sincs törvényes alapja. A megbízott ugyanis a kikötött díjnak megfizetését csak akkor követelheti, ha a megbízásnak a megbízó érdekében eleget tett. A kereset szerint a másodrendű alperes által a felperesnek adott megbízás arra irányult, hogy a felperes a másodrendű alperesnek a m. jelzálog hitelbank ellen állítólag fennálló követelését megbízója részére hajtsa be ; ennélfogva a felperes azt tartozott a másodrendű alperes kifogásával szemben bizonyítani, hogy a megbízás tárgyát tevő követelés az ő közreműködése folytán a másodrendű alperes részére tényleg behajtatott. Azonban a bank emez összeget nem a másodrendű, hanem az elsőrendű alperesnek fizette ki, s igy a másodrendű alperes azt a behajtandó összeget a banktól meg nem kapta. Magánjogi Döntvénytár. II 4-