Gottl Ágost (szerk.): Magánjogi döntvénytár II. kötet (Budapest, 1909)
38 Magánjogi Döntvénytár. kérdése törvényileg szabályozva nincs, s ebben a kérdésben törvényes gyakorlat sem fejlődött ki, és mert az ingatlannal összekötött kegyúri kötelezettség dologi teher lévén, az mint ilyen az illető ingatlanokat s illetve azoknak mindenkori tulajdonosait nyilvánkönyvi bejegyzés nélkül is feltétlenül terheli s ennélfogva annak telekkönyvi biztosítására szükség nincs, mert továbbá a kötelezettségből folyó, esetenként felmerülhető tehernek összegszerű mennyisége előre meghatározható nem lévén: az határú zatlanságánál fogva a telekkönyvi rendtartás 64. §-a érielmeben sem bekebelezésnek, sem előjegyzésnek tárgya nem lehet. A másodbiróság Ítéletének felebbezett egyéb rendelkezései felhívott és felhozott megfelelő indokainál fogva hagyattak helyben. A felebbezési költségek kölcsönös megszüntetése abban találja indokolását, hogy a felperes felebbezése éppen nem, az alperesi felebbezés pedig csak részben vezetett eredményre. — Az ingatlan egy részének átruházása esetén a jogutódot a kegyúri kötelezettségek, — mint dologi teher — csak .az átruházott ingatlan arányában terhelik, még az esetben is, ha ő a kijelölési vagy bemutatási jogot (ius praesi utandi) maga gyakorolja. Dtár uj f. XXXVII. 68. — Ha a vevő a kegyúri terheket nem veszi át: azokat az eladó tovább is viselni tartozik, és a vevőnek szavatossággal tartozik arra ez esetre, ha ez a kegyúri terhekért igénybe vei él nék ; de nem tartozik e reálterhet megváltani vagy tőkésített egyenértékét megfizetni. Dtár uj f. II. 139. — A kegyúri terhekhez nemcsak a templom, plébánia és iskola épület fentartása, hanem a plébános és kántortanítók javadalmazása is tartozik. Magánjogi Dtár I. 40. 27. A közös végrendeletben a mindkét házastárs által megnevezett örökösök vagy hagyományosok javára tett kölcsönös és egymással összefüggő (correspectiu) rendelkezés az egyik házastárs halála után, a túlélő házastárs által vissza nem vonható. (Curia 1907 nov. 21. 8277/906. sz. a. — A kir. Curia l. tanácsának elvi jelentőségű határozata.) A kir. Curia: A másodbiróság ítéletének azt a részét, amely szerint néh. özv. T. D.-né L. Zs.-nak 1900. évi augusztus 26-án kelt végrendeletét a v—i 1965. sz. tjkvben 337. hrsz. a. felvett ingatlan iránt tett rendelkezésében hatálytalannak mondotta ki és erre az ingatlanra a felperes örökösödési jogát megállapította, helybenhagyja.