Gottl Ágost (szerk.): Magánjogi döntvénytár II. kötet (Budapest, 1909)

Magánjogi Döntvénytár. 39 Indokok: A másod bíróság 4767/903. sz. a. kelt ítéletének felebbezett az a része, amely szerint özv. T. D.-né L. Zs. 1900. évi augusztus 26-án kelt végrendeletét a v—i 1965. sz. tjkvben $37. hrsz. a. felvett ingatlannak a néh. T. D. tulajdonát képe­zett fele részére nézve hatályon kivül helyezte s erre a birtok­illetőségre a felperes örökösödési jogát megállapította, az első­biróság 10,296/903. sz. Ítéletéből elfogadott megfelelő indokolás alapján hagyatott helyben. De helyben kellett hagyni a másodbiróság idézett Ítéletének felebbezett azt a részét is, amely szerint az 1900. évi aug. hó :>0-án kelt végrendelet az emiitett ingatlanunk néh. özv. T. D.-né L. Zs. tulajdonát képezett másik feléről tett rendelkezésében szintén hatálytalannak mondatott ki s a felperes örökösödési joga erre a birtokilletőségre is megállapittatolt, mert a közös végrendeletben a mindkét házastárs által megnevezett örökösök vagy hagyományosok javára tett kölcsönös és egymással össze­függő (correspectiv) rendelkezés az egyik házastárs halála után, a túlélő házastárs által vissza nem vonható. Minthogy pedig az 1880. évi július hó 17-én kelt közös végrendelet 4. pontjában foglalt az a rendelkezés, amely szerint T. D. és neje — a jelen­legi örökhagyó — a közös szerzeményüket képező ingatlanra mindkettőjük halála után a felperest nevezték meg örökösül, ab­ban a vonatkozásban, hogy a házastársak az egész közszerze­ményi vagyon életfogytiglani haszonélvezetét egymás javára köl­csönösen biztosították, oly kölcsönös és egymással összefüggő (correspectiv) rendelkezést képez, amelytől özv. T. D.-né L. Zs. örökhagyó férjének: T. D.-nek halála után többé el nem térhe­tett s a közszerzeményt képező és a v—i 1965. sz. tjkvben 337. hr. sz. a. felvett ingatlan őt, illetett fele részéről a közös \égrendelettől eltérően rendelkezni jogosítva nem volt. * -K = Nincs jogszabály, mely feltél lenül tiltaná a kölcsönös végrendeletnek a túlélő házastárs részéről való visszavonását, azonban az elhalt végrendelkező va­gyonára nézve a túlélő ellentétes rendelkezést nem tehet. Dtár III. í. IV. 1., IV. f. II. L>4Í). A kölcsönös végrendeletnek a másik házastárs beleegyezése nélkül való vissza­vonása csak addig engedhető meg, mig a visszavonás jogát gyakorló lel a kö­zös végrendeletben javára biztositolt előnyös rendelkezést el nem fogadta, Dtár IV. f. III. 186. Nincs helye visszavonásnak, ha a házastársak a visszavonás jogá­ról lemondtak, Dlár IV. f. IV. 48., vagy a mennyiben a túlélő fél a közös vég­rendelet egészben való teljesítésének feltétele alatt neki szánt kedvezményt el­fogadja. Dlár IV. f. IV. 139. A kedvezmény elfogadása esetén a visszavonhatat­lanság a szabály, a visszavonás jogát kell kikölni. Dtár IV. í. V. 139. Ha az a közös végrendeletben határozottan ki nem záratott, a hátrahagyott házastársnak jogában áll saját vagyonáról a közös végrendelettől eltérőleg is intézkedni. Dtár r. f. VII. 122. A közös végrendelet nem gátolja azt, hogy a túlélő fél, a közös

Next

/
Thumbnails
Contents