Gottl Ágost (szerk.): Magánjogi döntvénytár II. kötet (Budapest, 1909)

Magánjogi Döntvénytár. 31 egyenes adós. a K) a. kimutatásban (könyvkivonaiban) jutalék előleg czimén feltüntetett összegeket felperestől felvette, ezzel pedig a K. és K. 1. — K. 24. a. okiratok valódisága és tartalmi valósága is bizonyítottnak vehető ; mivel pedig a K. 4. és K. 7. a; posta feladóvevényekkel mint közokiratokkal bizonyítást nyert az is, hogy felperes a kereseti követelés keletkezését megelőző időben az egyenes adósnak jutalék előleg czimén 1295 K át küldött, ez a tény nyilvánvalóvá teszi azt, hogy felperesnek az 1200 K-át meghaladó oly más követelése volt, amely amannál régibb. — Ebből, valamint az elsőbiróság által felhozott indokokból az elsőbiróság ítéletét helvbenhagvni kellelt. (1906 június 13. 729/900. sz. a.) A kir. Curia: A másodbiróság ítéletét, mellőzve az elsőbiróság íteletéből átvett azt az indokát, hogy a váltókezességgel biztosított tartozás nem tekinthető terhesebbnek, az ilyennel nem biztosított előleg tartozásánál, helybenhagyja egyéb indokai alapján és azért, mert a L. testvérek czéget a felperes ellenében megillető 971 K követelés a L. testvérek czég állal köz\etitett gép eladásból kifolyó jutalék jellegével bir, a követelés tehát természetéből kifolyólag elsősorban a jövőben érdembe hozandó jutalék terhére a felperes által adott előlegek törlesztésére szolgál, és így felperes azt eme tartozásra jogosan számolhatta el. * * = V. ö Dtár u. f. XI. 169.; III. f. XIII. 31.: a lejárt váltótartozás terhesebb a nyílt hitelezésből keletkezeti számlán alapuló tartozásnál. 22. Amennyiben a 675/88. I. M. E. sz. rendelet 1. §-a az abban megengedett kiigazítási kereset keretéi nem szabályozza, önként érlelik, hogy erre nézve mérvadók a telekkönyvi rendtartás I. R. ben felállítóii általános szabályok. A telekkönyvi rendtartás 3. §-a s a 22—í2. § ok szerint a kiigazítási kereset folyományaként nem kizáróan az a kérdés bírálandó meg, hogy a helyszinelési felvétel alkalmával az előirt szabályok megfelelően alkalmaztattak-e, hanem lényegében megbírálandó az a rendszerint vitássá vált kérdés is, hogy az illető helyszíni felvé-