Gottl Ágost (szerk.): Magánjogi döntvénytár II. kötet (Budapest, 1909)

31 Magánjogi Döntvénytár. tel megfelel-e a helyszínelés idejében volt, vagy az azzal kapcsolatosan már előzően létezett valódi jogállapotnak, ami viszont csakis az illető jogi állapot alkatelemét képező jogügylet s az azzal összefüggő vitás jogi kérdések megbirálása utján dönthető el. (Curia 1907 november 29. 10836/906. sz. a. VI. p. t.) A kir. Curia: A másodbiróság Ítéletét helybenhagyja. Indokok: Amennyiben a 675/88. I. M. E. sz. rendelet 1. § a az abban megengedett kiigazítási kereset keretét nem szabályozza önként értetik, hogy erre nézve mérvadók a telekkönyvi rendtartás I. R.-ében felállított általános szabályok. A telekkönyvi rendtartás 3. §-a, s a 22—42. §-ok szerint a kiigazítási kereset folyományaként nem kizáróan az a kérdés bírálandó meg, hogy a helyszinelési felvétel alkalmával az előirt szabályok megfelelően alkalmaztattak-e, hanem lényegében megbírálandó az a rendszerint vitássá vált kérdés, is, hogy az illető helyszíni felvétel megfelel-e a helyszínelés idejében volt, vagy az. azzal kapcsolatosan már előzően létezett valódi jogállapotnak, ami viszont csakis az illető jogi állapot alkatelemét képező jogügylet s az azzal összefüggő vitás jogi kérdések megbirálása utján dönthető el. Ennélfogva mellőzésével az alsóbiróságok ítéletében kifejezésre juttatóit azon álláspontnak, hogy a 675/88. sz. I. M. E. rendelet tartalmából kifolyóan az e szerint a rendelet szerint használható kiigazítási per tárgyát egyáltalán nem képezhetné a vitás jogkérdések megbirálása, s hogy ennek következményeként a kiigazítási per keretében egyáltalán nem volna eldönthető az a kérdés, hogy a helyszinelési eljáráskor tulajdonosként felvett valamely jogi személyt a tulajdonjog megilleti-e, vagy nem; valamint mellőzésével a gör. kel. egyház «dogmatikai és canoni> hitelveire való hivatkozásnak, a másodbiróság ítélete helybenhagyalott egyéb megfelelő indokai alapján. 23. A vállalkozási szerződés a kereskedelmi törvényben szabályozva nem lévén, az abból eredő kereskedelmi perek is a közönséges magánjognak arra vonatkozó szabályai szerint birálandók el. (Curia 1907 november 27. 1507/906. sz. a. IV. p. t.)