Gottl Ágost (szerk.): Magánjogi döntvénytár II. kötet (Budapest, 1909)

Magánjogi Döntvénytár. 139 jogokat kezelte, hogy a közbirtokosságnak harmadik személyekkel szemben jelenleg T. I., mint a közbirtokosság igazgatója a képviselője, s hogy a közbirtok közös javait jelenben is T. I. igazgató kezeli, amely felett a közbirtokosság gyűlésein szokott intézkedni. Ez a G) alatti közhatósági bizonyítvány, mint közokirat teljes bizonyító erővel bir. A közbirtokosság üléseiről s a hozott határozatokról vezetett jegyzőkönyv pedig igazolja, hogy a közbirtokosság már 1840 szeptember 6-ika óta rendes üléseket szokott tartani, s a közbirtokosságot érdeklő ügyeket ezen üléseken intézi el, igazolva van a jegyzőkönyvi határozatokkal, hogy a közbirtokosságot minden ténykedésben harmadik személyekkel szemben az igazgató képviseli, hogy felperes 1884 óta működik mint közbirtokossági igazgató, végül, hogy felperes az 1903 szeptember 28-iki jegyzőkönyv szerint a jelen per megindítására a közbirtokosság által felhatalmaztatott. Ugyanezen jegyzőkönyvben a közbirtokosság tagjai a tulajdoni arány kitüntetése mellett meg vannak nevezve, s hogy a szeptember 28-iki gyűlésen felperes a jelenvolt közbirtokossági tagok részerői a jelen per vitelére egyhangúan megbízatott, s hogy a jelenvoltak az aránykulcs szerinti többségét képviselték a közbirtokosságnak, a jelen nem voltak pedig az N) alatti nyilatkozattal ehhez utólag hozzájárultak. Minthogy pedig az A) alatti adásvevési szerződés szerint a g—i 257. és 258. helyrajzi számú ingatlanokat alperesek vásárolták, s e részben nem lényeges, hogy eladóként a közbirtokosság egyes tagjai név szerint is meg vannak nevezve, s hogy a szerződést, mint eladók az egyes közbirtokossági tagok is aláírták, mert ez azért történt, hogy az ingatlanok tulajdonosaként a telekjegyzőkönyvben nem a közbirlokosság mint ilyen, hanem az egyes közbirtokosok voltak felvéve, s igy az adásvételi ügyletnek telekkönyvi foganatosithatása czéljából a szerződésnek ily alakban való kiállítását tette szükségessé, ez a körülmény azonban azon alperesi védekezés bizonyítékául, hogy eladó nem a közbirlokosság volt, hanem a szerződésben megjelölt egyes közbirtokossági tagok, annál kevésbbé szolgálhat, mert a szerződésben megnevezett eladók éppen együttesen a g—i közbirtokosságot képezik, és mert a szerződésnek az a rendelkezése, hogy a vételár T. I. közbirtokossági igazgató kezéhez volt fizetendő, s azt az igazgató az eladók közt az aránykulcs szerint felosztani tartozott, amellett bizonyít, hogy az eladó tényleg a közbirtokosság volt. s hogy ezek szerint a szerződési viszony egyrészt a közbirtokosság, másrészt az alperesek közt létesült; minthogy továbbá ezek szerint a g—i közbirlokosság testületi szervezettel bir. olyan ren-