Gottl Ágost (szerk.): Magánjogi döntvénytár II. kötet (Budapest, 1909)

Magánjogi Döntvénytár. 127 tése téves jogi felfogáson alapszik, mert a kir. törvényszék abból indult ki, hogy alperes a fizetési előleget a végrehajtást szenvedő fizetésének lefoglalható Vs-adából vonhatja le, másrészt pedig az alperes által a fizetési előlegen kivül egyéb czimeken tett levonásokat a végrehajtatóval szemben érvényesithetőknek tekintette. 71. A letett óvadék nem a végrehajtást szenvedőnek harmadik személy ellen fennálló követelése, hanem a végrehajtást szenvedő által harmadik személynek biztosítékul adott érték, melyre nézve a harmadik személy nem adósnak, hanem letéteményesnek tekintendő s igy az ilyen óvadékra az 1881 : LX. tcz. 129. §-a egyáltalán nem nyerhet alkalmazást. (Budapesti kir. tábla 1907 november 27. 9916/907. sz. a.) 72. Az ingatlan végrehajtási árverése nemcsak akkor tekintendő sikertelennek, ha a kitűzött árverési határnapon a bánatpénz letétele mellett árverező egyáltalán nem jelentkezett, hanem akkor is, ha a végrehajtató az árverés felfüggesztését a kikiáltási ár lejebb szállítása következtében kívánja (1881: LX. tcz. 171. §.), vagy ha a végrehajtató a már elárverezett ingatlanok vételárára való tekintettel a további árverést felfügg eszteli. (V. a. tcz. 172 §.) Eme két eset valamelyikének elő fordultával is kibocsátandó az 1881 : LX. tcz. 176. §-a második bekezdésében megirt módon az árverési hirdetmény az ott megszabott előfeltételek fen forgásra esetén. (Budapesti kir. tábla 1907 augusztus 6. 7310/907. sz. a.)