Gottl Ágost (szerk.): Magánjogi döntvénytár II. kötet (Budapest, 1909)

Magánjogi Döntvénytár. 121 keztelés éppen nem vonható arra, hogy Sz. A. a felelősséget egyébként magáról elhárítani kívánta és ehhez alperes hozzájárult volna. Végül nem ütközik el járási szabályba az, hogy a felebbe zési bíróság tényállása abban az irányban, hogy a fuvarosok károsító eljárása idő és munka megtakarítással járt-e, meg nem állapíttatott, mert a bíróság csakis a per eldöntéséhez szükséges tényállást tartozik megállapítani, az emiitett tények pedig a kir. ítélőtábla fent kiemelt jogi álláspontja mellett nem perdöntők. Mindezek folytán tehát íelperes felülvizsgálati kérelmének a sommás eljárás 185. §. a) pontja alapján helyt kellett adni, a felebbezési bíróság ítéletét megváltoztatni és felpereseket keresetükkel egészben elutasítani. * * = Azonos : Dtár III. f. XVIII. IS. 67, Az a ténykörülmény, hogy alperes a váltón levő aláírását sajátjának nem ismerte el, és a kifogás beadására és a pernek az aláírás hamis volta alapján való folytatására ügyvédjét megbízta ; a perrendtartás 244. § a által megkívánt azt a feltételt, hogy az elhalt alperes még életében az eskü letételére személyesen, vagy e végre különösen meghatalmazott megbízottja által jelentkezett legyen — nem pótolja. (Budapesti kir. tábla 1908 január 8. 3515/907. sz. a.) A budapesti kir. kereskedelmi és váltótörvényszék: Özv. B. L-né azzal a kérelmével, hogy a 34,380/907. sz. ítélettel férje részére megítélt eskünek általa való letétele megengedtessék, valamint azzal a kérelmével is, hogy az emiitett eskü néhai férje által letettnek tekintessék : elutasittatik. Ennélfogva a fenti ítéletnek az eskü le nem télelétől függő joghatálya beállottnak kimondatik. Indokok: B. L. alperes részére az eskü arra nézve ítéltetett meg, hogy a kereseti váltón levő nevét alá nem irta, sem annak aláírásával mást meg nem bizott. Ezen tényekről másnak, mint elhalt alperesnek, tudomása nem lehetett, következéskép özvegyének azon kérelme, hogy az emiitett esküt ő lehesse le, elutasítandó volt.