Gottl Ágost (szerk.): Magánjogi döntvénytár II. kötet (Budapest, 1909)

40-2 Magánjogi Döntvénytár. a szerződésből kitűnik, hogy N. L. világosan fentartani kívánta tulajdonjogát az ingatlanokhoz, és alperesnek azokat csupán birtokába bocsátotta, sőt a kezelésre nézve is útbaigazítást adott ugyanazon okmányban alperesnek. Felperesek kizárólagos és törvényes örökösi minősége igazolva lévén, ellenben alperes kifogásai megdőlvén, az ingatlanokra a tulajdonjog felperesek javára leszármazó törvényes örökösödés jogczimén megítélendő volt az alperes özvegyi haszonélvezeti jogával terhelten, mert alperes N. L.-nak a törvényes özvegye, azt pedig, hogy felperesek vagyoni viszonyai nyomottak lennének, hogy tehát ez okból az özvegyi haszonélvezet korlátozandó lenne, felperesek nem is állították. Elulasitandók voltak felperesek azon kérelmükkel, hogy az összes hagyatéki ingók Ítéltessenek meg részükre, mert az ingókra nézve az a vélelem, hogy azok közszerzeményt képeznek, s így végrendelet nem létében azok fele az özvegyet illeti. Ellenben azok fele, mint a N. L. hagyatékát képező, felperesek mint törvényes leszármazók részére az özvegyi haszonélvezettel terhelten megítélendő volt. Elulasitandók voltak felperesek azon kérelmükkel is, hogy alperes az ő részükre a hagyaték 2/s-át kiadja, s hogy az özvegy részére csak Vs-a hagyassék fel haszonélvezetre; mert az 1840. évi VIII. tcz. a jobbágyok örökléséről szól, N. L pedig jobbágy nem volt, s így özvegye is nem syermekrész, hanem az egész hagyaték haszonélvezetére jogosult. Az elvont hasznok iránti követelésük is ezen okokból utasíttatott el. (1905 november 29. 12,579/905. sz.) A kassai kir. tábla: Az elsőbiróság Ítéletét részben akképp változtatja meg, hogy az ingók másik felét is a felperesek javára megítéli, az alperes özvegyi haszonélvezeti jogát pedig a hagyaték V.T ában állapítja meg; egyebekben az elsőbiróság ítéletét helybenhagyja. indokok: A felperesek törvényes születésének s ebből folyó öröklési jogának megállapítását a kir. tábla az elsőbiróság ítéletének indokaiból s azért hagyta helyben, mert az örökhagyó végrendeletében megnevezett végrendeleti örökösök öröklési igényükről lemondván, az id. tk. sz. d. §-a értelmében a lemenők törvényes öröklésének van helye. Minthogy felperesek ama kérelmével szemben, hogy n hagyatéki összes ingókat, mint hagyatékot a maguk részére kértek megítélni, alperes nem védekezett avval, hogy ezen ingók fele közszerzemény czimén az ő tulajdonához tartoznék, s ekként az ingók hagyatéki természetét elismerte, a felperesek öröklési jogát az összes ingókra meg kellett állapítani.