Gottl Ágost (szerk.): Magánjogi döntvénytár II. kötet (Budapest, 1909)

Magánjógi Döntvénytár. társtulajdonosnak a H) alatt csatolt haláleset felvétellel igazolt egyik örököse kérte alpereseket arra kötelezni, hogy a 237. sz. telekjegyzőkönyvben felvéve volt beltelek után kiosztott legelőilletményre felperesnek és néh. Sz. M. örököseinek tulajdonjogát elismerjék s a legelő-illetményt a nevezettek birtokába adják. A védekezett alperesek, kiknek védelméhez a meg nem jelent alperesek csatlakozottaknak tekintettek, a kereset elutasítását kérték, azt vitatva, hogy a peres kérdés eldöntése nem a közpolgári, hanem az úrbéri bíróság hatásköréhez tartozik s hogy a volt temesi bánságban az úrbéri legelőilletmény nem a belsőségnek, hanem a külsőségnek képezi alkatrészét s ezen minőségénél fogva őket illeti meg. A kereset urbéii legelőilletmény tulajdona és birtokának megítélésére irányul; minthogy pedig a tulajdonjog és birtok kérdésének az elbírálása az esetben is a közpolgári bíróság hatáskörébe tartozik, ha oly úrbéri természetű birtokra vonatkozik, amelynek úrbéri jellege már meg van állapítva, vagy — mint a jelen esetben — nincs vita tárgyává téve, ennélfogva alperesnek az a kifogása, hogy a kereset az úrbéri bíróság előtt lett volna megindítandó, nem bír jogszerű alappal. A per érdemét illetően az a kérdés döntendő el, hogy az úrbéri legelőilletmény a belsőségnek vagy a kültelki állománynak képezi kiegészítő részét. E kérdés elbírálásánál az urbérre vonatkozó jogszabályok szolgálnak kiindulási pontul. A Temes, Torontál és Krassó megyékből állott úgynevezett temesi bánság területén az úrbéri viszonyok nem a Mária-Teréziaféle általános úrbéri rendelettel, hanem az ettől sok tekintetben eltérő 1 780-ik évben kiadott különleges úrbéri rendelettel az ugynevett Urbárium Banaticum mai szabályoztattak. A Mária-Terézia-féle általános úrbéri rendelet és az Urbárium Banaticum a legelőre nézve egyebek között abban is eltérően intézkednek, hogy míg r.z előbbi rendelettel csak az mondatott ki, hogy a * jobbágyoknak a halárbeli legelőhöz csupán haszonélvezeti joga állapíttatott meg, ugy, hogy a jobbágyok a legelőt a földesúrral csak közösen használhatták, addig az Urbárium Banaticum szerint a legelő külső jobbágytelki állomány alkatrészeként a jobbágyság részére ennek tulajdonul, a földesúri legelőtől elkülönítve kiadatott és pedig minden egész jobbágytelek után 3 hold, minden fél telek után 2 hold, minden negyed és nyolczad telek után pedig 1—1 hold. Az úrbéri viszonyoknak a volt bánság területén történt ez az eltérő és különleges rendezése a későbbi úrbéri törvények, nevezetesen az 1836: VI. tcz. 3. §-ának utolsó bekezdése és az