Gottl Ágost (szerk.): Magánjogi döntvénytár I. kötet (Budapest, 1908)

3 í Magánjogi Döntvénytár. törvényszék nem tette magáévá, mert a lex rei sitae nemzetközjogi elve ingatlanra vonatkozó dologi jog szerzésénél, átváltozásánál vagy megszűnésénél alkalmazandó; ámde ezen perben nem ily jogot érvényesit felperes, hanem azt vitatja, hogy az ingatlannak alperes által való megszerzése folytán közte és alperes közt külön szerződési nyilatkozat nélkül a törvény erejénél fogva (ex lege) kötelmi jogviszony keletkezett, mely felperest arra jogosítja, hogy alperes ellen kötelmi jogi alapon indíthasson fizetésre, személyes teljesítésre irányuló keresetet. Ha már most azt vizsgáljuk, hogy a peres felek közt porosz törvény szerint létesült kötelmi jogviszony alapján a magyar biróság előtt perrel lehet-e fellépni s illetőleg a magyar biróság tartozik-e ezen perben az ítélet hozatalánál a porosz jogot alkalmazni, ugy kutatnunk kell azon nemzetközi jogszabályokat, melyek különböző nemzetek kötelmi jogának valóságos vagy látszólagos összeütközése esetében irányadókul szolgálnak. E tekintetben abból kell kiindulni, hogy a kötelmi jog tekintetében a nemzetközi jog terén a személyi állapot (status) joga háttérbe szorul és a honpolgárság a különböző jogok közül való alkalmazás tekintetében nem irányadó : egyrészt mert a kötelmi jog a modern világban lehetőleg azonos, másrészt, mert, éppen a kötelmi jog terén nyílik a feleknek a legtöbb szabadság meghatározni, mit akarnak magukra nézve kötelező szabályul elismerni, természetesen az erkölcstelen és tiltott cselekményekre vonatkozó jogszabályok által szabott korlátozással. Ebből folyólag a kötelmi jog terén a most emiitett korlátozással az első szabály az, hogyha több állam joga nyerhetne alkalmazást, ugy azon állam joga szerint döntendő el a felek szerződéséből eredő jogviszony, amely jogot a felek kifejezetten vagy konkludens cselekményeik által magukra nézve kötelezőnek elismertek. Jelen esetben az alperes által az ingatlan tulajdonosával kötött adásvételi szerződésekben egyik vagy másik állam jogának, különösen pedig az emiitett porosz törvénynek alkalmazása kifejezetten kikötve nem lett. Konkludens tények sem állapithatók meg, mert sem elsőrendű, sem másodrendű alperesnek az illető szerződések megkötése idejében való lakóhelyén olyan törvény, mint az idézett porosz törvény 44. §-a, érvényben nem volt; ennélfogva ilyen törvényből eredő személyes kötelemvállalásra sem gondolhattak. A porosz törvény tudását alperesekről felperes nem is állítja ; idegen törvény nem ismerését pedig nem lehet a külföldi szerződő fél kárára saját államában felróni. A kötelmi jog terén a kifejezetten vagy hallgatagon kikötött bizonyos jog hiányában, a szerződés kötésének helye (lex loci contractus), mint a teljesítésre irányadó, csak a vásári jogügyletekre vehető igénybe; egyébként, mint teljesen esetleges, nem bir