Gottl Ágost (szerk.): Magánjogi döntvénytár I. kötet (Budapest, 1908)
Magánjogi Döntvénytár. 27 1880 aug. 9. 2106. I. M. E. sz. a. kibocsátott ig. min. r. 69. §-a szerint rokonai látogatását is csak negyedévenként fogadhatván,' annak 67. és 68. §-ai értelmében pedig a leveleit is rendszerint csak negyedévenként és csak legközelebbi hozzátartozóinak írhatván, amely kedvezmények ugyané rend. 81. §-a szerint fegyelmi lenyiték gyanánt el is vonhatók; ez mind megannyi oly akadály, amelyek reá nézve lehetetlenné tették a tárgyaláson a megjelenést vagy megfelelő meghatalmazottnak kellő utasítását. Ily körülmények közt a felebbezési bíróságnak tudnia kellett, hogy a felperest az általa a lényegileg fenti okokra történt, bár általánosságban tartott utalással és addigi ügyvédjének a képviseletről lemondására hivatkozással elhalasztatni kért felebbezési tárgyaláson megjelenésben általa el nem hárítható akadály gátolta, miért is a felebbezési bíróságnak a sommás eljárási törvény 54. §-ának harmadik pontja alapján meg kellett volna tagadnia a mulasztás következményeinek kimondását, annál inkább, mert felperes mint igénylő az 1881 : LX. tcz. 97. §-a értelmében, a bár vétlen mulasztás okából igazolással nem élhet. Egyidőben pedig a felebbezési bíróság arra való tekintettel, hogy a bíróság intézkedésének módjával senkit sem foszthat meg annak a lehetőségétől és attól a jogosultságától, hogy ügyének tárgyalásán a neki törvénybiztositotta védelmi eszközökkel korlátozás nélkül élhessen, tartozott volna hivatalból gondoskodni arról, hogy felperes a kitűzendő ujabb tárgyaláson megfelelő képviseltetésben részesüljön. Ebben a tekintetben útmutatásul szolgálhatott volna a felebbezési bíróságnak az 1899 jimius 16-án 27,050. sz. igazságügyminiszteri rendelettel (Igazs. Közi. 1899. évf. 206. 1.) felújított 1888 június 30-án 12,563. sz. a. kibocsátott igazságügyminiszteri rendelet, amely az 1880: XXXVII. tcz. 25. §-a által kiegészített 1877: XX. tcz. 28 §-ának e) pontja alapján a büntetőbíróságok feladatává teszi, hogy az egy évnél hosszabb ideig tartó szabadságvesztésbüntetésre kéltnek, ha vagyona gondnoki kezelést igényel, ebből a czélból gondnokság alá helyezése végett, illetőleg gondnok kirendelése czéljából a gyámhatóságot keressék meg. A felebbezési bíróság látván, hogy felperesnek, aki vagyonjogot érvényesít, sem az 1877: XX. tcz. 28. §-ában emiitett megbízottja, sem az annak hatáskörével felruházott gondnoka (id. törv. 33. §-ának utolsó bekezdése és 87. §-a) nincs i hivatalból tartozott volna azt a büntetőbíróságot, amely a felperest elitélte, mulasztására figyelmeztetni és felhívni, hogy az illetékes gyámhatóságnál a felperes részére nevezendő gondnok kirendelése iránt intézkedjék, aki felperest vagyonjogi pereiben az 1877: XX. tcz. 33. §-a értelmében felperestől kapott utasítás